26. rész

26. Rész! Sziasztok!! ^^ Jó olvasást! xxxTami

Lassan, engem kémlelve lépkedett közelebb, majd előttem megállt.
-Minden rendben? Ráz a hideg.. - simította végig a karom. Összezavarodott arccal meredtem rá. Nem mondom el neki mi történt. Szó sem lehet róla.
-Persze. Csak fázom. - mosolyogtam rá kedvesen.
-Akkor jó... - nézett rám még mindig furán. Leesett neki, hogy nem mondok igazat? Na, mindegy. Nem említette meg. Majd elfelejti.. Megragadta a karom és a legutolsó szoba felé húzott, majd beparancsolt. Tettem amit mondott. Bementem és körbenéztem. A falak fehérek és tiszták voltak, barna színű puha szőnyeg a földön, hogy a fal ne legyen olyan üres kis képek voltak itt-ott felakasztva. Egy egyszemélyes és egy kétszemélyes ágy volt bent. Kevés hezitálás után odaléptem az utóbb említetthez és kiterültem rajta. Tiszta és puha volt az ágynemű. Hamar széttúrtam a gondosan megcsinált ágyat. Olyan jó volt végre feküdni. A plafont kezdtem el bámulni. Az agyam össze-vissza járt. Ezer gondolat kavargott a fejemben. Egyre jobban élvezem ezt az egész helyzetet, ami kialakult körülöttem egyik napról a másikra. Élvezem Austin és a többiek társaságát (Tayler néha bekavar, de ettől eltekintve). Több mindent éltem át ezalatt az egy-két hét alatt, mint szerintem eddigi életemben. Megakartak ölni, féltem, rettegtem, sok jó- és rossz élményt szereztem, fegyveresek támadtak ránk, menekülnünk kellett, keresnek engem olyanok is akikről életemben nem hallottam, a halál és a veszély folyamatosan a nyomomban van, de nem bánom. Nem bánom ezt az egészet és a kisebb konfliktusokat sem. Konfliktusok alatt Taylerrel, Austin-nal való veszekedésekre gondolok, na meg a pofon...Amit még egyszer, valamikor kaptam Austin-tól...Na mindegy. Az már a múlt..
Egyre többet és egyre nagyobbakat pislogtam, míg el nem aludtam. Nem emlékszem mikor volt, de egyszer csak felébredtem. Még nem volt reggel. Órát akartam keresni és wc-t. De nagyon gyorsan. Kómásan, szédelegve tapogatóztam az ágyon felülve. Jobbra-balra nyúlkáltam, majd valamit éreztem, valamit ami nem takaró, de nem is párna. Ott szuszogott mellettem valaki. Körbenéztem, mint ha láthattam volna bármit is. Hirtelen fény árasztotta el a szobát. Egy pillanatra mindent láttam, mint ha nappal lett volna. Pár másodperc után hatalmas dörgés hallatszott, mire a mellettem eddig békésen alvó személy is felébredt.
-Mi a....? - ült fel, majd dörzsölte meg a fejét Austin. Csak testének a körvonalát láttam, de még így is észre vettem, hogy haja szanaszét meredezik, mert elfeküdte. Elmosolyodtam.
-Te miért vagy ébren? - nézett (gondolom) rám, de nem igazán láttam a korom sötétben.
-Öhm...hol a mosdó? - suttogtam. 
-Nincs külön mosdója a szobának...ki kell menned, jobbra fordulsz és a folyosó végén van.. - magyarázta rekedt hangon.
-Oké köszi. - válaszoltam halkan. Azt hiszem volt még valaki a szobában, ha csak Austin nem tud beszélés közben horkolni...
Kitapogattam az ajtó kilincset, kinyitottam az ajtót, majd kiléptem a sötét és csendes folyosóra. Ahogy Austin mondta, elindultam jobbra és mentem a legutolsó ajtó(k)ig. Bementem találomra az egyik ajtón, mivel nem láttam az ajtókon lévő női/férfi táblát.

*Tayler szemszöge

Arra ébredtem az éjszaka közepén, hogy mindjárt szomjan halok, alig kapok levegőt és ki van száradva a torkom. 

-A kurva életbe - ültem fel köhögve az ágyon. Nyeltem egy nagyot, de nem lett jobb. Letettem a lábaimat a földre, majd szédelegve felálltam és elindultam az ajtó felé. Hunyorogva kimentem a folyosóra és elindultam a wc irányába. Ilyen fos helyre jönni. Legalább lenne külön wc a szobákban, de miért is lenne? Kulázzon mindenki ugyan oda, persze. Kit érdekel? Pff..

Bementem a mosdóba, ittam pár korty vizet a csapból. A torkom egyből jobb lett. Megmostam az arcom, majd némán néztem a tükörben homályos körvonalát a fejemnek. Nem kapcsoltam villanyt mikor bejöttem... Ahogy ott álltam könnyű léptekre lettem figyelmes a folyosóról, majd benyitott valaki. Oldalra fordítottam a fejem és láttam, hogy valami nem stimmel. Vagy egy rocker, vagy hasonló stílusú fazon jött be a wc-be, vagy egy csaj tévesztett házszámot...ohó. Elsétált mellettem. Nem kapcsolt villanyt, de így legalább nem vett észre. Járkált egy ideig, valamit nem értett, ha jól láttam, majd megszólalt:

-Hogy lehetek ilyen béna? - ismerős volt a hang....Naome volt! Na ez volt az a pillanat, mikor mocskos vigyor ült az arcomra és a fantáziám egyre élénkült.

*Naome

Csak akkor jöttem rá, hogy rossz helyen vagyok, mikor nem találtam a wc ülőkét.

-Hogy lehetek ilyen béna? - morogtam magamban. Az ajtó felé indultam....

Mikor elmentem a mosdók mellett átrázott a hideg. Mint, ha valaki figyelne. Nem törődve vele kiléptem az ajtón és átmentem a másik mosdóba, ami most már nyilván valóan a női volt, ha csak nem vagyok olyan szerencsétlen, hogy mozgássérülteknek is van fent tartva wc és oda mentem be...De nem...nem volt ilyen. Elintéztem a dolgom, kezet mostam, kezet töröltem és indultam vissza a szobába. Illetve indultam volna, de mikor elmentem a férfi mosdó mellett elkapta valami, vagy inkább valaki a kezem és behúzott az egyik szobába. Sikítani se volt időm. Lerántott valaki  az ágyra és mind két kezemet a fejem fölé szorítva gátolt  a mozgásban és az ellenkezésben. Ráült a combomra, de nem teljes súlyával ezáltal a lábammal se tudtam megvédeni magam. Több féle érzés járt át. Meglepettség, félelem, értetlenség, majd az az érzés mikor rájöttem pontosan mit akar velem csinálni ez a valaki. Nem megölni akart, de mégis valami nagyon rosszra készült. Kapkodtam a levegő után és rettegtem attól ami következik. Elkezdte csókolgatni a nyakamat, majd kiszívni. Felszisszentem és próbáltam lelökni magamról, ami nem ment. Elengedte a kezem és egy hirtelen mozdulattal lekapta a pólóm, majd folytatta is, amit elkezdett.

-Hagyd abba! - kiabáltam és kifolyt az első könnycsepp a szememből. 

-Shh...nyugi cicám. - csókolt meg...Tayler! A felismerés lyukat ütött a szívembe. Képes velem ezt tenni?? Durván elkezdte lehúzni a nadrágomat.

-Hagyd már abba! - sírtam most már teljes erőmből. Patakokban folytak a könnyeim.

-Kuss! Vagy még durvább leszek! Magadtól nem adjuk magunkat? Hm? Pedig szépen, romantikázva is átélhettük volna ezt. Nem bánom. Nekem így is jó. Te döntöttél. - szavai ledermesztettek. Egyre jobban féltem. Rettegés ült az arcomra. Parancsa ellenére sikítani kezdtem torkom szakadtából. Ekkor kaptam életem második pofonját fiútól..., de nem hagytam abba...ahogyan ő sem amit csinált.

*Austin

Már éppen visszaaludtam, mikor hangos ordításra lettem figyelmes.

-Mi a fasz? - hallottam Patrick is felébredt ezzel a bájos, de mégis mindent kifejező mondattal. Egyszerre pattantunk ki az ágyból én egy kicsivel gyorsabban. Sietős léptekkel indultam a sikítozás irányába, az ajtóhoz mentem ahonnan a hangok jöttek. Patrick mögöttem megszólalt.

-Cseszd meg ez Naome!! - abban a pillanatban berúgtam az ajtót és mint egy idegbeteg léptem be a szobába. Ököllel rávágva a villanykapcsolóra oltottam fel a villanyt és akkor megpillantottam Naome-t sírva, sikítozva, egy szál fehérneműben, a rajta fekvő, őt lefogó Taylerrel. Elhomályosult minden, arra emlékszem, hogy egy hatalmasat húztam be Taylernek és egyből lefordult Naome-ről. Az orrából ömleni kezdett a vér, de ez még csak a kezdet volt. Itt már nem bírtam leállni...

*Naome

Amilyet Austin behúzott Taylernek...én...én nem is hittem volna. De ez még semmi volt. Püfölni kezdte Taylert. Perceken keresztül verte, de Tayler is ütött, és ő se kedveseket. Szörnyű látvány volt. Austin-nak felszakadt a szája és ömlött belőle a vér. Az ajtóban álló Patrick-ra néztem aki engem hívott sürgető szavakkal. Eszem ágában nem volt oda menni hozzá. Miért nem csinál semmit??!! Hát, ha ő nem is én fogok. Nem hagyom, hogy Austin-nak ennél több baja legyen egy ilyen utolsó gyökér miatt!! Oda léptem és ellöktem az éppen nem rám figyelő Taylert. Megbotlott és a földre esett. Orrából továbbra is ömlött a vér. Mind a két fiú rám pillantott.

-Naome takarodjál ki innen! - ordított rám összeszorított ököllel Austin. Abban a pillanatban, mikor egyikünk se figyelt Tay felállt, megtörölte az orrát és olyat lekevert nekem, hogy az ágyra estem, szinte elrepültem. Az arcomat fogva, könnyes szemmel ültem fel és a két fiúra néztem akik egyre durvábban verték egymást. Nem érdekelt az arcom...Austin érdekelt. Felálltam. Magam sem tudom mi célból. A következő pillanatban, viszont Patrick felkapott a vállára és kicipelt a szobából. Utoljára a verekedő srácokra pillantottam  és újból sírni kezdtem. Patakokban folytak a könnyeim...

25. rész

25. rész Halihó! Nem tűntem el, nem hagytam abba az írást és nem is fogom míg a végére nem érek a történetnek! Erről biztosítok mindenkit és ok nélkül sosem hanyagolom a blogot. :) Jó olvasást és kellemes VAKÁCIÓ-t! <3 Ami végre itt van!:)

Csöndben haladtunk az autóval. Már egy jó ideje bolyongtunk utcából utcába, miközben az eső továbbra sem állt el. Az ablak törlő folyamatosan jár, a vihar továbbra sem csillapodott, egyre sötétedett, az idő lassan estére fordult. Ez miatt, meg az oxigén hiány miatt is kezdtünk álmosodni. Austin egyre idegesebben keresgélt, de semmi. Sehol sem volt az az átkozott szállás. Fáradtam, a szemem majd leragadt. Percek múlva körülöttem mindenki aludt csak Austin vezetett továbbra is feszülten figyelve az utat. Nem volt szívem nekem is bealudni tudva, hogy ő ezt nem teheti meg. 
-Austin....- böktem meg félének a vállát.
-Hm? - nézett rám nyugodtabban és fáradtabban egy pillanatra.
-Tudod merre tartunk?
-Igen. - bólintott, majd sóhajtott. -Nem..... 
Elmosolyodtam.
-Add ide. - kértem el a mobilt amin a térképet nézte.
-Nézd itt van egy sokkal egyszerűbben megközelíthető szállás....- mutattam neki - Nincs is messze. 3 utcára. - magyaráztam mire csak bólintott és elindultunk a pontosan kitűzött cél felé. Továbbra is lassan haladtunk és a szakadó esővel küzdve a látásért haladtunk. Most komolyan...honnan a fenéből jön ennyi víz?? Már egy jó ideje...és nem csillapodott. Azt a 3 utcát 20(!) perc alatt tettük meg, de végül megálltunk egy nagyobbacska emeletes ház előtt. Austin kikapcsolta a biztonsági övét és körbenézett az autóban ami tele volt édes álmukat alvó emberekkel. Elmosolyodtam. 
-Fel kéne őket kelteni.... - gondolkoztam
-Még ne. Bemegyek  megkérdezem tudnak-e ennyi személynek helyet adni. - tette kezét a kocsi ajtó kilincsére. Majd átgondolta a dolgokat (Legalább is a fején ez látszott). 
-Kéne valami a fejed fölé mi? - nevettem el magam, de egyből a szám elé kaptam a kezem mivel körülöttem mocorogni kezdtek és nem akartam felkelteni senkit az idióta röhögésemmel. Próbáltam csendben maradni miközben Austin egy kabátot a feje fölött tartva elindult az autótól otthagyva minket be a házba, ahonnan szállást reméltünk éjszakára. Csendben, mozdulatlanul ültem a fiúk között. Patrick még horkolt is, amin halkan kuncogni kezdtem, de persze azonnal észbe kaptam és újra elcsendesedtem. Ott ültem a sötétben és egyre jobban átjárta testemet a hideg ami kintről jött. Az autó lassan kezdett kihűlni miután Austin leállította a motort és nem ment tovább odabent a fűtés. Ahogyan ezt figyeltem azon gondolkoztam, hogy ez olyan megszokott dolog volt, ami teljesen alapnak tűnik...észre sem veszed, hogy van. Mégis fontos, hogy jól legyél, jól érezd magad, ebben az esetben ne fázz.... Annyi dolog van amit az ember teljesen alap dolognak vesz az életében, majd egyik pillanatról a másikra szertefoszlik és csak akkor tűnik fel mennyire fontos volt... Sokkal nagyobb dolgokra értem én ezt mint a lég kondi az autóban. Csak éppen erről jutott eszembe... addig se unatkoztam, volt min járatni az agyam. Austin már hosszú ideje nem jött vissza. Legalább is biztosan nem tart ennyi ideig megkérdezni, hogy van-e hely xy számú embernek hely hol aludni. Az ujjaimat tördelve várakoztam, a hideg futkosott a hátamon. Kezdett eluralkodni rajtam az egyre nagyobb aggódás és a félelem is. Megpróbáltam valahogyan előre mászni a kormányhoz. Itt hátul a két srác között nem tudtam volna kijutni az autóból. Mondjuk nem is mentem ki, de végtére is elöl kényelmesebb volt. Egyre  nehezebben vettem a levegőt a kocsiban lévő oxigén hiány miatt, a levegő meg ugye nem cserélődött. Az ablakok teljesen bepárásodtak a lehelleteünktől. A szívem egyre csak dobogott, szinte hallottam. Unalom űzésből és feszültség oldásból elkezdtem rajzolni az ablakra, a párába, mint egy kisgyerek. Miközben firkáltam elbambultam, majd hirtelen dörgött egy hatalmasat, belezengett az egész ég és abban a pillanatban a kocsi ajtaja is kinyílt, aminek az ablakára firkáltam. Úgy megijedtem, hogy egy hatalmasat sikítottam. A sötét alak aki pedig kirántotta az ajtót behajolt az autóba az arcomhoz.
-Mit csinálsz te itt elölt? - próbálta túlkiabálni Austin a vihart, hajából víz csöpögött a pólómra, a karomat pedig megcsapta a kintről jövő hideg. Körülöttem mindenki felébredt hála a visításomnak. Mindegyikük a szemét, vagy a fejét dörzsölte és amennyire lehetett próbáltak nyújtózkodni, bár elég kicsi hely volt az ilyesfajta mozdulatokhoz.
-Csak elöl kényelmesebb... - feleltem halkan.
-Menjetek be! - utasított maga mögé mutatva.
-Szóval itt tudunk maradni?  - örültem meg.
-Igen! De menjetek már én szólok a többieknek. - indult el a mögöttünk parkoló autókhoz. Kikecmeregtem a járműből és úgy ahogy voltam átrohantam a szállodába, vagy mibe. Lábam csattogott a vízben miközben futottam. Fölöttem az ég csattogott, mögöttem a kocsi ajtók....
A fiúk sorban szaladtak utánam. Beértünk az épületbe. Csöpögött rólunk a víz. Ez alatt a pár pillanat alatt olyanok lettünk, mint az ázott kutyák. Odasétáltunk a portáshoz. Én személy szerint remegve és vacogva, karjaimat szorosan összekulcsolva magam előtt. 
-Jó estét! Az előbb a fiatalemberrel mindent elintéztünk. Megmutatom a szobákat, oda adom a kulcsokat, önök meg majd eldöntik ki hol szeretne aludni. - magyarázta a körülbelül 40-50 éves nő magázva egy csapat fiatalt. Kijött a pult mögül és elindult fel a lépcsőn. Az első emeleten voltak a szobák. A fiúk nem szóltak semmit bement mindenki mindenkivel akivel egy szobába akart lenni én pedig tehetetlenül álltam a folyosón. A nő elment. Odaadta az összes kulcsot a srácoknak. Nem mehetek be akárhova. Austin-nal leszek egy szobában az biztos. Mással nem. Max Patrickal. De itt kell lennie Taylernek is....ajaj. Csak nehogy vele kerüljek össze, mert nincs más hely. Mondjuk ez nem valószínű, mert Austin úgy se hagyná, hogy egy szobában aludjak vele. Nem nagyon tudom miért, de biztos nem engedné. Továbbra is ott álltam  tétlenül, átfázva, szipogva. Majd valami meleget éreztem a hasamon. Szorosan körbefonta két kar a derekamat és a kezek tulajdonosa magához ölelt. Már nem fáztam annyira. Kellemes volt, ahogyan melegítette a hátam mellkasával az a bizonyos személy. Elmosolyodtam. Gondoltam ki lehet az. A mellkasom hullámzott. Leírhatatlan érzés volt. Elnevettem magam, majd megfordultam.
-Austin... - kuncogtam, majd lehervadt az arcomról a mosoly, minden korábban említett érzés elmúlt és lelöktem magamról a kezeket amik eddig melegítettek.
-Austin?! - fintorgott értetlenkedve Tayler....
-Mi a faszért ölelne meg téged Austin? - akadt ki.
-Ne-nem ölelne meg...csak..csak előbb néztem volna ki belőle, hogy megölel mint belőled!
-Hm.. - mosolygott lesütött szemekkel - És ezt miből gondoltad?
-Azt hittem nem szívesen ölelgetsz kis ribancokat... - emeltem ki az utolsó szót, amivel még engem illetett nem is annyira rég.
-Ugyan már Naome.... - lépett hozzám.
-Ne gyere közelebb! - hátráltam - Fogalmad sincs mekkorát csalódtam akkor benned!
-Jaj te...tudod, hogy nem gondoltam komolyan. - húzott magához, majd átölelt.
-Hiányoztál baba. - suttogta a fülembe.
-Engedj el Tayler! - parancsoltam rá, mire meglepődésemre elengedett. Szemei csalódottságot árasztottak. Én  rá se hederítettem csak hátat fordítottam neki, arrébb mentem és ott vártam tovább Austint, ő pedig be ment az egyik szobába. Felkavart ez az egész. Olyan jól éreztem Tay-al magam ez előtt az incidens előtt...fájt  felidézni az egészet. Nem nagy dolog. Valóban nem az, de rosszul esett...
Austin pár perc után jelent meg a folyosó végén levő lépcső tetején, majd felém indult.