20. rész

Sziasztok!:) Minél hamarabb, annál jobb:) Jó olvasást a 20. részhez:) Pontozzatok és írjatok véleményt!:) <3

Egy kis zene :) Ha van kedvetek hallgassátok meg. Én imádom <3 <3 egyik nagy kedvencem <3

Kinyílt az ajtó és Austin lépett be rajta...kezében..kezében a fényképekkel arról a szőke hajú lányról...Ó a fenébe! Elejtettem amikor visszaszaladtam a szobába. Előre féltem mit kapok ezért tőle. Egy kis ordítást, hogy miért turkáltam a cuccai közt még úgy gondolom meg is érdemelnék. Mert ez végül is tényleg nem szép dolog. Nem is szokásom..csak..csak na. Ettől függetlenül úgy dobogott a szívem, hogy azt hittem kiugrik a helyéről. Ebbe közrejátszott az idegesség és hát Austin jelenléte is. 

-Ezeket kint elejtetted... - mondta halál nyugodtan.

-Öhm..khm.. - fogalmam sem volt mit mondjak. Kérjek bocsánatot? Nem tudom. - ne haragudj.

-Miért? - na ez váratlanul ért.

-Öhm...hát..nem akartam  kutakodni a cuccaid közt...meg ez magán ügy...ezek a képek..khm..igen. - össze-vissza makogtam zavaromban. Ez a zavar alapból megvan ha Austin-nal vagyok, vagy ha esetleg róla van szó például mikor én és Patrick beszélgettünk, vagy még anno nem is olyan rég Taylerrel...hm...nem láttam egy ideje. Azt sem tudom mi van vele, de talán jobb ez így. Viszont az eléggé zavar, hogy nem lett lezárva köztünk semmi. Olyan gyorsan és hirtelen történt minden, hogy teljesen még most sem fogtam fel...talán beszélnem kéne vele...vagy nem. Nem tudom., de érzem, hogy valahogy le kellene zárni a kettőnk ügyét, vagy a jobbik esetben rendbe tenni. Az lenne a legjobb. Igen. Beszélni fogok vele. Beszélni amint Austin elmegy itthonról, mert az is biztos, ha itt van nem fog Tayler közelébe engedni. Na ennek sem tudom a pontos okát. Valami miatt ezek ketten nem bírják egymást. A múltkor is Austin majdnem neki ment. És biztos vagyok benne, hogy annak más oka is volt és nem csak az, hogy napokon keresztül titokban találkoztam vele.

-Nem érdekel. - szólalt meg Austin és ez visszazökkentett "a földre".

-Oh...igen? - néztem rá értetlenül - Hogy-hogy? - kérdeztem, mire elröhögte magát.

-Jaj Naome. Ne csinálj már úgy mint ha nem hallottál volna semmit abból amit Patrick-kal beszéltünk . - mosolygott pimaszul amivel egyenesen megbabonázott. Fogta képeket és egy mozdulattal ketté tépte egyszerre mind a hármat. 

-Miért nem fogod fel úgy mint egy jó emléket? - próbáltam jobb kedvre deríteni, mire megajándékozott "ezt te sem gondoltad komolyan" pillantásával.

-Öhm...mármint természetesen csak a szép emlékeket...úgy értem..próbálj csak a jó dolgokra emlékezni... - hát valljuk be. Ez elég kínos szituáció volt a részemről. Nem baj. Ezt is megjegyeztem. Soha ne próbálj Naome tanácsot adni. Duplán aláhúzva.

-Hjaaaj.... - sóhajtott lehajtott fejjel, mosolyogva, kezében a képek darabjaival Austin - Tudod milyen szörnyű érzés ha azt hiszed maximálisan bízhatsz egy emberben? Akiről úgy érzed, hogy soha sem bántana meg téged és örökre együtt lesztek? Aztán rájössz, hogy mocskosul a képedbe hazudott végig... - nevetett fel idegesen. Pár pillanat néma csönd után megszólaltam.

-Szereted...? - kérdeztem meg nagyot nyelve és szörnyen fájt feltennem neki ezt a kérdést és szörnyen féltem a választól, de meg kellett tudnom...egyszerűen muszáj volt. Hallottam ugyan ahogyan Patrick-nak azt mondja, hogy már nem, de akkor is meg kellett kérdeznem. Ha nemmel válaszol akkor csak még jobban megkönnyebbülök, ha viszont esetleg igennel, akkor valamelyikünknek hazudik. Az-az nyilván nekem. De ezzel azt tudnám meg, hogy nem bízik bennem és nem akarja, hogy tudjam a magán ügyeit, tudjak róla bármit is. Austin rám nézett, majd röviden válaszolt.

-Nem. 

-Értem... - bólintottam és próbáltam leplezni a boldogságomat, pedig belül egyenesen repdestem az örömtől. Kimondhatatlan érzés volt, viszont bármennyire próbálkoztam eltüntetni, mégis ott volt a szám sarkában egy mosoly. Amit igen...természetesen észre is vett.

-Te meg mit bazsalyogsz? - kérdezte vigyorogva. Uram Isten vigyorogva! Azon a ponton voltam, hogy ott helyben össze esek, kész, végem és boldogan halok meg.

-Semmit...ne-nem is mo-mosolygok. - motyogtam. Te jó ég. De kínos.

-De-de. - nevetett - na mondjad csak. - lépett közelebb mosolyogva, majd odahajolt a fülemhez. Testem teljesen az övéhez simult.

-Súgd meg nekem. Súgd meg minek örülsz ennyire. - suttogta halkan a fülembe, amibe beleborzongtam, a szívem egyre hevesebben vert és végig azon kattogott az agyam "mit mondjak?". 

-Na? 

-Semmi...csak..csak eszembe jutott hirtelen valami.... - Béna, béna , béna!!! Az vagy Naome!

-Hát jó... - hajolt el tőlem és ezzel véget is ért a varázs - Egyszer majd úgy is elmondod...

-Na és ebben miért vagy ilyen biztos? - néztem rá felhúzott szemöldökkel , pimaszul mosolyogva.

-Hidd el. Biztos vagyok benne. - mosolygott.

-Hát pedig tévedsz. Semmi okom nincs rá, hogy bármit is mondjak neked.

-Jó. De akkor innentől kezdve nem szólalhatsz meg. - ült le az ágyra ravaszul vigyorogva.

-Mi? Micsoda? Még is miért ne szólalhatnék meg? - értetlenkedtem.

-Psssszt. - tette az ujját a szájára.

-Mi az, hogy psssssszt? Engem ne pisszegj le.

-Na mert mi lesz? Megversz? - nevetett, majd hirtelen lekapta a felsőjét...én pedig egyenesen lesokkolódtam a látványtól. Azt hiszem tátva is maradt a szám, mivel furcsán nézett...jogos. Ugyan nem most láttam őt...khm..póló nélkül, na de khm..igen.

-E-ezt miért csináltad? 

-Bocs...talán nem tehetem? - röhögött.

-Hát...hát de....

-Na jó..ne égesd magad tovább. Amúgy fürdeni megyek. - indult meg a mosdó felé. - Vagy te szeretnél először?
-Nem..menj csak. Viszont a pólód odabent is le tudtad volna venni...

-Viszont addig amíg végzek te levetkőzhetsz előre, hogy időt spórolj... - mosolygott gusztustalanul édesen és fuh.

-Na húzzál fürdeni. - löktem egyet nevetve rajta így már a fürdőben volt, majd nevetve becsukta az ajtót. Hallottam ahogyan megnyitja a vizet, majd az folyni kezd. Még mindig mosolyogtam.

-Most miért? - kiabált ki röhögve, mire csak újra elnevettem magam....