24. rész

Halihó!^^ 24. rész Jó olvasást! xxxTami

Csendesen telt az út. Nagy része legalább is. Én meg sem szólaltam. Minek? Alapból semmi értelmeset nem tudtam volna kinyögni, ami még érdekelné is a társaságot akiknek a köreiben utaztam. Na, meg túl feszült volt a hangulat a csevegés kezdeményezéshez. És úgy éreztem, ha valaki meg is szólal, annak nem nekem kell lenni. Nem élveztem, hogy középen kell ülnöm. Sokkal jobban szeretek az ablak mellett. Pontosabban jobb oldalt az ablak mellett, de még baloldalt is jobb mint itt. Így nem tudtam nekidönteni a fejem az üvegnek és úgy bambulni kifelé, kicsit aludni...stb. Így hát csak előre néztem és az utat bámultam. Azt hittem megőrülök. Gondolkoztam mit tudnék csinálni amivel elterelhetem a figyelmem és gyorsabban telhet az idő, amikor a szemem véletlen a középen lévő visszapillantó tükörre tévedt. Ahogy odapillantottam Austin gyönyörű szemei néztek vissza rám, de mikor ez megtörtén azonnal el is kapta a tekintetét. Elfordítottam a fejem, majd kis idő múlva újabb próbát tettem és megint oda néztem. Megint nézett, de most mikor újból elkapta a tekintetét zavarodottan meg is rázta a fejét. Engem nézett. Ez egészen biztos. Te jó ég. Végig engem bámult? Még akkor is mikor azzal szórakoztam, hogy meg tudom-e nyalni az orrom? Nee...Ez, de ciki. Bár lehet nem látta...remélem. Na jó...huh. Mindegy. Körülbelül egy háromnegyed óra utazás után az amúgy borús, hűvös idő  meghozta a gyümölcsét, ugyanis elkezdett esni az eső. Az elején csak egy-két cseppet láttam megjelenni a szél védőn, majd egyre többet, aztán hirtelen úgy szakadni kezdett, hogy már ki sem lehetett látni.
-Mi a szar....? - mormogott magában Austin, miközben beindította az ablaktörlőt. Fejcsóválva próbálta figyelni az utat, néha le-föl, jobba-balra dőlt, miközben halkan káromkodott.
-Hallod Austin.....ez így nagyon nem lesz jó. - dőlt előre a bal oldalamon ülő fiú Austin-hoz.

-Látom b*szki, de nem akarok megállni sehol. - válaszolt kissé idegesen és aggódva. Ez után egy ideig senki nem szólt....egy ideig. És ennek az időnek akkor lett vége, mikor az eső cseppek hullásánál kicsit erősebb kopogásra lettünk figyelmesek az autón.
-Mi a....? - húzta le kicsit az ablakot a jobb oldalamon ülő fiú. Kinyújtotta a kezét egy pár másodpercre, majd vissza is húzta.
-Cseszd meg már jég is esik.
Austin mint aki meg sem hallotta próbált továbbra is az útra koncentrálni, de észrevehető  volt, hogy bármennyire próbálja elrejteni kezd egyre feszültebb lenni. Pár perc sem telt el, mikor egy hatalmasat dörgött az ég. De komolyan olyat, hogy azt hittem  leszakadt. Automatikusan sikítottam, mivel rólam tudni kell, hogy eszelősen félek a vihartól.
-Naome ilyet még egyszer ne csinálj légy szíves. - dörzsölte a fülét Patrick és a mellettem ülők is fintorogtak.
-Basszus....Bocs - húztam el a szám, hátradőltem, lehunytam a szemem és próbáltam figyelmen kívül hagyni, hogy a jég kopogása egyre erőteljesebb és egyre többet dörög az ég, na meg villámlik. Az eső  pedig továbbra sem állt el. Tűrtem ezt a helyzetet egészen addig a pillanatig, ameddig a kocsit hirtelen Austin lefékezte és hosszú kerék csikorgás közepette az autó megállt.
-AUSTIN! - ordítottam, miközben olyat buktam előre, és rajtam kívül mindenki más is, de én ameddig nem fogott meg a biztonsági öv azt hittem egyenesen fejjel kifelé kirepülök az autóból.
-B*szki! - kiabálták a többiek ezt és ehhez hasonló "nem írom le dolgokat". 
-Te normális vagy?! - kérdeztem könnyes szemmel. Nagyon megijedtem. Az az egy-két autó ami jött sorban kikerült minket.  Semmi választ nem kaptam. Austin a fejét és az arcát dörzsölte idegében.
-Mi van a többiekkel? - fordult hátra az egyik fiú én pedig továbbra is összehúzott szemöldökkel, idegesen néztem Austinra, aki hátra dőlt és behunyta a szemét, arcát a kocsi plafonja fölé fordulva. Ki-be fújta a levegőt, majd pár perc múlva lassan hátrafordította a fejét, hogy lásson.
-Minden oké? - kérdezte halkan és nyugodtan, összeráncolt homlokkal. Olyan "ezt most komolyan kérdezted??" fejjel néztem vissza rá, mire csak felhúzta a fél szemöldökét.
-Persze, hogyne. - hagytam rá.
-Na és most...? - nézett rá Patrick. Austin két tenyerével ráütött a combjaira és unottan, de még is idegesen válaszolt.
-Bemegyünk valahova ameddig nem javul az idő....
-Austin...este nyolc óra van. Az előrejelzés szerint egy darabig marad ez az idő. Ha valahova bemegyünk akkor már ott is maradunk. - magyarázta Patrick.
-Most üzent Pete. Kérdezik, hogy most mi legyen? - nézett fel a telefonjából a jobb oldali fiú. Austin sóhajtott.
-Mond meg neki, hogy a legközelebbi helyre bemegyünk ahol van tető és ágy... - vágott unott fejet az ablakon kinézve, majd újra a visszapillantóba nézett, amit pont én is néztem, de most nem kapta el a tekintetét. Elvesztem a gyönyörű barna szemeiben. Az a laza nézés, az a dús, barna haj. Megbabonázott. Akárki el tudna ájulni tőle.
-Keressek valami közeli helyet? - nyomkodta tovább a telefonját....ahh..na szóval a jobb. Lehet bármi a neve én mostantól átkeresztelem Jobb-nak. A másik gyereket meg Bal-nak.
-Igen az jól fog jönni, mert nem hiszem, hogy szabad szemmel találunk... - válaszolt unottan és flegmán Austin. Na most mi baja? Erről a stílus váltásról beszéltem neki még otthon.........Otthon?? Tényleg ezt mondtam volna? Otthon...hm. Teljesen megszoktam már azt a helyet. Hm...vajon vissza megyünk oda még? Vissza jutok valaha? Nem hinném... Pedig az a ház bennem egy örök emlék marad és, ha túlélem ezt az egészet, akkor egyszer majd mesélek róla a gyerekeimnek.  Legyen az bármikor. Ezt a "kalandot" sosem fogom elfelejteni. Ha meg tényleg azt hozza a sors, hogy meg kell  halnom. Legyen ez akárkinek köszönhető....akár Austin-nak is.....úgy lesz vége, hogy tudom, talán nekem volt a világon a legkalandosabb és legfordulatosabb életem.....hm.
-Na itt van! - szólalt meg hirtelen Jobb.
-Mutasd, vagy mond! - mondta Austin. Jobb odaadta neki a telefont, majd üzentünk a mögöttünk lévőknek. Lassan elindultunk és úgy ahogy eddig jöttünk úgy mentünk az úton, csak éppen most lassabban. Lefordultunk egy kis utcán, ahol rajtunk kívül egy autós sem volt. Mögöttünk kullogtak a többiek, úgy kerestük a még mindig tartó viharban a....azt a szállást. Gondolom azt nézett Jobb. És komolyan Jobb-nak hívom...ez kész.