26. rész

26. Rész! Sziasztok!! ^^ Jó olvasást! xxxTami

Lassan, engem kémlelve lépkedett közelebb, majd előttem megállt.
-Minden rendben? Ráz a hideg.. - simította végig a karom. Összezavarodott arccal meredtem rá. Nem mondom el neki mi történt. Szó sem lehet róla.
-Persze. Csak fázom. - mosolyogtam rá kedvesen.
-Akkor jó... - nézett rám még mindig furán. Leesett neki, hogy nem mondok igazat? Na, mindegy. Nem említette meg. Majd elfelejti.. Megragadta a karom és a legutolsó szoba felé húzott, majd beparancsolt. Tettem amit mondott. Bementem és körbenéztem. A falak fehérek és tiszták voltak, barna színű puha szőnyeg a földön, hogy a fal ne legyen olyan üres kis képek voltak itt-ott felakasztva. Egy egyszemélyes és egy kétszemélyes ágy volt bent. Kevés hezitálás után odaléptem az utóbb említetthez és kiterültem rajta. Tiszta és puha volt az ágynemű. Hamar széttúrtam a gondosan megcsinált ágyat. Olyan jó volt végre feküdni. A plafont kezdtem el bámulni. Az agyam össze-vissza járt. Ezer gondolat kavargott a fejemben. Egyre jobban élvezem ezt az egész helyzetet, ami kialakult körülöttem egyik napról a másikra. Élvezem Austin és a többiek társaságát (Tayler néha bekavar, de ettől eltekintve). Több mindent éltem át ezalatt az egy-két hét alatt, mint szerintem eddigi életemben. Megakartak ölni, féltem, rettegtem, sok jó- és rossz élményt szereztem, fegyveresek támadtak ránk, menekülnünk kellett, keresnek engem olyanok is akikről életemben nem hallottam, a halál és a veszély folyamatosan a nyomomban van, de nem bánom. Nem bánom ezt az egészet és a kisebb konfliktusokat sem. Konfliktusok alatt Taylerrel, Austin-nal való veszekedésekre gondolok, na meg a pofon...Amit még egyszer, valamikor kaptam Austin-tól...Na mindegy. Az már a múlt..
Egyre többet és egyre nagyobbakat pislogtam, míg el nem aludtam. Nem emlékszem mikor volt, de egyszer csak felébredtem. Még nem volt reggel. Órát akartam keresni és wc-t. De nagyon gyorsan. Kómásan, szédelegve tapogatóztam az ágyon felülve. Jobbra-balra nyúlkáltam, majd valamit éreztem, valamit ami nem takaró, de nem is párna. Ott szuszogott mellettem valaki. Körbenéztem, mint ha láthattam volna bármit is. Hirtelen fény árasztotta el a szobát. Egy pillanatra mindent láttam, mint ha nappal lett volna. Pár másodperc után hatalmas dörgés hallatszott, mire a mellettem eddig békésen alvó személy is felébredt.
-Mi a....? - ült fel, majd dörzsölte meg a fejét Austin. Csak testének a körvonalát láttam, de még így is észre vettem, hogy haja szanaszét meredezik, mert elfeküdte. Elmosolyodtam.
-Te miért vagy ébren? - nézett (gondolom) rám, de nem igazán láttam a korom sötétben.
-Öhm...hol a mosdó? - suttogtam. 
-Nincs külön mosdója a szobának...ki kell menned, jobbra fordulsz és a folyosó végén van.. - magyarázta rekedt hangon.
-Oké köszi. - válaszoltam halkan. Azt hiszem volt még valaki a szobában, ha csak Austin nem tud beszélés közben horkolni...
Kitapogattam az ajtó kilincset, kinyitottam az ajtót, majd kiléptem a sötét és csendes folyosóra. Ahogy Austin mondta, elindultam jobbra és mentem a legutolsó ajtó(k)ig. Bementem találomra az egyik ajtón, mivel nem láttam az ajtókon lévő női/férfi táblát.

*Tayler szemszöge

Arra ébredtem az éjszaka közepén, hogy mindjárt szomjan halok, alig kapok levegőt és ki van száradva a torkom. 

-A kurva életbe - ültem fel köhögve az ágyon. Nyeltem egy nagyot, de nem lett jobb. Letettem a lábaimat a földre, majd szédelegve felálltam és elindultam az ajtó felé. Hunyorogva kimentem a folyosóra és elindultam a wc irányába. Ilyen fos helyre jönni. Legalább lenne külön wc a szobákban, de miért is lenne? Kulázzon mindenki ugyan oda, persze. Kit érdekel? Pff..

Bementem a mosdóba, ittam pár korty vizet a csapból. A torkom egyből jobb lett. Megmostam az arcom, majd némán néztem a tükörben homályos körvonalát a fejemnek. Nem kapcsoltam villanyt mikor bejöttem... Ahogy ott álltam könnyű léptekre lettem figyelmes a folyosóról, majd benyitott valaki. Oldalra fordítottam a fejem és láttam, hogy valami nem stimmel. Vagy egy rocker, vagy hasonló stílusú fazon jött be a wc-be, vagy egy csaj tévesztett házszámot...ohó. Elsétált mellettem. Nem kapcsolt villanyt, de így legalább nem vett észre. Járkált egy ideig, valamit nem értett, ha jól láttam, majd megszólalt:

-Hogy lehetek ilyen béna? - ismerős volt a hang....Naome volt! Na ez volt az a pillanat, mikor mocskos vigyor ült az arcomra és a fantáziám egyre élénkült.

*Naome

Csak akkor jöttem rá, hogy rossz helyen vagyok, mikor nem találtam a wc ülőkét.

-Hogy lehetek ilyen béna? - morogtam magamban. Az ajtó felé indultam....

Mikor elmentem a mosdók mellett átrázott a hideg. Mint, ha valaki figyelne. Nem törődve vele kiléptem az ajtón és átmentem a másik mosdóba, ami most már nyilván valóan a női volt, ha csak nem vagyok olyan szerencsétlen, hogy mozgássérülteknek is van fent tartva wc és oda mentem be...De nem...nem volt ilyen. Elintéztem a dolgom, kezet mostam, kezet töröltem és indultam vissza a szobába. Illetve indultam volna, de mikor elmentem a férfi mosdó mellett elkapta valami, vagy inkább valaki a kezem és behúzott az egyik szobába. Sikítani se volt időm. Lerántott valaki  az ágyra és mind két kezemet a fejem fölé szorítva gátolt  a mozgásban és az ellenkezésben. Ráült a combomra, de nem teljes súlyával ezáltal a lábammal se tudtam megvédeni magam. Több féle érzés járt át. Meglepettség, félelem, értetlenség, majd az az érzés mikor rájöttem pontosan mit akar velem csinálni ez a valaki. Nem megölni akart, de mégis valami nagyon rosszra készült. Kapkodtam a levegő után és rettegtem attól ami következik. Elkezdte csókolgatni a nyakamat, majd kiszívni. Felszisszentem és próbáltam lelökni magamról, ami nem ment. Elengedte a kezem és egy hirtelen mozdulattal lekapta a pólóm, majd folytatta is, amit elkezdett.

-Hagyd abba! - kiabáltam és kifolyt az első könnycsepp a szememből. 

-Shh...nyugi cicám. - csókolt meg...Tayler! A felismerés lyukat ütött a szívembe. Képes velem ezt tenni?? Durván elkezdte lehúzni a nadrágomat.

-Hagyd már abba! - sírtam most már teljes erőmből. Patakokban folytak a könnyeim.

-Kuss! Vagy még durvább leszek! Magadtól nem adjuk magunkat? Hm? Pedig szépen, romantikázva is átélhettük volna ezt. Nem bánom. Nekem így is jó. Te döntöttél. - szavai ledermesztettek. Egyre jobban féltem. Rettegés ült az arcomra. Parancsa ellenére sikítani kezdtem torkom szakadtából. Ekkor kaptam életem második pofonját fiútól..., de nem hagytam abba...ahogyan ő sem amit csinált.

*Austin

Már éppen visszaaludtam, mikor hangos ordításra lettem figyelmes.

-Mi a fasz? - hallottam Patrick is felébredt ezzel a bájos, de mégis mindent kifejező mondattal. Egyszerre pattantunk ki az ágyból én egy kicsivel gyorsabban. Sietős léptekkel indultam a sikítozás irányába, az ajtóhoz mentem ahonnan a hangok jöttek. Patrick mögöttem megszólalt.

-Cseszd meg ez Naome!! - abban a pillanatban berúgtam az ajtót és mint egy idegbeteg léptem be a szobába. Ököllel rávágva a villanykapcsolóra oltottam fel a villanyt és akkor megpillantottam Naome-t sírva, sikítozva, egy szál fehérneműben, a rajta fekvő, őt lefogó Taylerrel. Elhomályosult minden, arra emlékszem, hogy egy hatalmasat húztam be Taylernek és egyből lefordult Naome-ről. Az orrából ömleni kezdett a vér, de ez még csak a kezdet volt. Itt már nem bírtam leállni...

*Naome

Amilyet Austin behúzott Taylernek...én...én nem is hittem volna. De ez még semmi volt. Püfölni kezdte Taylert. Perceken keresztül verte, de Tayler is ütött, és ő se kedveseket. Szörnyű látvány volt. Austin-nak felszakadt a szája és ömlött belőle a vér. Az ajtóban álló Patrick-ra néztem aki engem hívott sürgető szavakkal. Eszem ágában nem volt oda menni hozzá. Miért nem csinál semmit??!! Hát, ha ő nem is én fogok. Nem hagyom, hogy Austin-nak ennél több baja legyen egy ilyen utolsó gyökér miatt!! Oda léptem és ellöktem az éppen nem rám figyelő Taylert. Megbotlott és a földre esett. Orrából továbbra is ömlött a vér. Mind a két fiú rám pillantott.

-Naome takarodjál ki innen! - ordított rám összeszorított ököllel Austin. Abban a pillanatban, mikor egyikünk se figyelt Tay felállt, megtörölte az orrát és olyat lekevert nekem, hogy az ágyra estem, szinte elrepültem. Az arcomat fogva, könnyes szemmel ültem fel és a két fiúra néztem akik egyre durvábban verték egymást. Nem érdekelt az arcom...Austin érdekelt. Felálltam. Magam sem tudom mi célból. A következő pillanatban, viszont Patrick felkapott a vállára és kicipelt a szobából. Utoljára a verekedő srácokra pillantottam  és újból sírni kezdtem. Patakokban folytak a könnyeim...