28. rész

28. Rész Ez most nem lett valami hosszú...:/

Száguldottunk az autóval. A sebesség amivel mentünk őrületes volt. Az eső már csillapodott, tudtunk tőle menni az autóval. Csupán csak csepergett, messze pedig látszott ahogy a villámok kirajzolódnak az égen, majd utána dörög egyszer-egyszer. Austin remegett az idegtől. Nem tudtam a jelenlegi helyzetre koncentrálni, mivel próbáltam feldolgozni a tényeket. Austin és a barátnője azért mentek szét, mert Tayler-rel megcsalta őt a lány...Tayler erőszakos viselkedése pedig most úgy feldühítette Austin-t, hogy szinte a halálig püfölte...Ki hívták hozzá a mentőket...Austin és én pedig ott hagytuk az egész bandát...és Patrick-ot...Úramisten!
-Austin fordulj vissza!! - semmi választ nem adott, mint aki meg sem hallotta. Azért ekkora tapló nem lehet! Túlzásba viszi! 
-Austin fordulj vissza!! - szóltam rá erélyesebben. Továbbra sem válaszolt. Pislogás nélkül, ideg beteg fejjel kormányzott. Néha olyanokat rántott a kormányon, hogy ha nem kapaszkodom meg és ha esetleg nem zártam volna be rendesen az autó ajtaját, lazán kirepülhettem volna. Egy-két hirtelen fékezésénél előre estem, a biztonsági öv olyankor pedig majd' megfojtott. De ugye inkább ez, mint, hogy kirepüljek a szél védőn, de hát akkor is...Nem tudtam elképzelni hova a jó fenébe kell ennyire rohanni és így ott hagyni a többieket és velük együtt a felelősséget amit Austin dolga lenne magára venni, mivel az ő hibája ez az egész helyzet...Jó...nem azt mondom, hogy haragszom rá amiért megvédett Tayler-től (sőt egyenesen hűű), de ez nem normális dolog! 
-Austin válaszolj vagy.....vagy... - gondolkoztam mivel tudnék keménynek tűnni és megfenyegetni őt....hát..izé...nah jó ez nem szöszölésre alkalmas helyzet volt, rávágtam az első dolgot ami az eszembe jutott. - Vagy kiugrok a kocsiból! - fejeztem be a mondatom határozott arc kifejezéssel. Austin egy pillanatra rám nézett, de csak a szemével. Én halál komoly fejjel néztem vissza rá, erre elröhögte magát..... Hogy mi van? Összehúzott szemöldökkel néztem rá.
-Min nevetsz? - válaszul csak még jobban nevetett. Már a fejét fogta az egyik kezével. Az autót lelassította, már nem száguldottunk.
-Austin!! Én komolyan megcsinálom!! - teljesen felidegesített az idétlen (idétlen=egyben iszonyat aranyos nevetés amit egész nap hallgatnék, normális esetben) nevetésével. Ekkorra annyira elkezdett röhögni, hogy már szinte fuldoklott. Itt valami iszonyat pipa lettem. Elöntött az adrenalin és úgy gondoltam, hogy 'Igen? Na majd meglátjuk!' Dühömben hirtelen az ajtó kilincshez nyúltam és kirántottam azt. Az ajtó hirtelen kicsapódott és a száguldó autó mellett lengett. Az utat figyeltem és átgondoltam valóban kimerek-e ugrani csak bizonyításból. Az övemhez nyúltam és kicsatoltam, majd hirtelen ösztönből ugrani készültem. Mindez pár pillanat alatt történt.
-Hülye vagy?! - ordított Austin és mielőtt repültem volna elkapta a pólómat és visszarántott miközben egy hatalmasat fékezett. Az autó pár másodperc után megállt, de már késő volt.....

Nem...nem zuhantam ki...csak éppenséggel az autó ajtaját levitte egy fa. Az ajtó hátrarepült és csak tátott szájjal bámultam utána. Austin is hasonló sokk alatt volt. Perceken keresztül csak bámultunk hátra az út szélére ahol az ajtó hevert. Ezek a percek után Austin furcsa hangot hallatott ezért megfordultam még mindig ámulva.
-Mi a....? - ránéztem és olyan volt, mint egy hal. Tátott szájjal bámult a képembe.
-Mond te teljesen megőrültél??? - akadt ki teljesen. Na igen....innen kezdődött a balhé.
-Ne haragudj. - szorítottam össze a szemeimet.
-Ne haragudjak?? Ne haragudjak??? Ch. He?? Mimirimi?? Mi a faszom? Vagy...mivan? Ez...ez....fuh... - egyik szemem kinyitottam. Úgy tűnt most igazán bebizonyítottam neki, hogy ha valamiről azt mondom, hogy megmerem akkor azt tényleg megmerem. Bár még én is ámulat hatása alatt voltam. Az ég már piroslott a reggeli nap sugarától, az eső is elállt. Csak az út fénylett a nedvességtől. Austin kiszállt, hogy átvizsgálja ezt az egész helyzetet...