Ne haragudjatok, hogy csak most jött, de egyszerűen semmire nem volt időm. Vizsgáztam, versenyen voltam, dogák...., na de itt van és igyekszem minél hamarabb hozni a következő részeket is! T.
Kisöpörtem egy tincset az arcából, mire mozogni kezdett....BASSZUS! Gyorsan felpattantam és elmentem zuhanyozni. ...
*Naome
Reggel amikor felébredtem Austine mellettem feküdt az ágyon és nézte a TV-t. Ööö....oké, de a TV csak némán villogott. Erőt vettem magamon.
-Amm....nem hangosítod fel? - kérdeztem kicsit félve és rekedten, miközben kómás fejjel, kócosan feltérdeltem az ágyra. Austine nem szólt semmit csak bámult maga elé. Nem tudom mitől ijedtem meg jobban. Attól a fejtől amit vágott, vagy attól, hogy vajon mi járhat az eszében......talán a tegnapon gondolkozott ennyire?
-Austine? - kérdeztem óvatosan, mire rám nézett és lassan felült, miközben folyamatosan engem fürkészett. Haragudna rám? Bár az a legnagyobb baromság lenne, mert nekem kéne rá haragudnom. Nekem kéne undorodnom tőle.
-A...A...Austine? - habogtam , mert nem értettem mi van??? Félek tőle.....fogalmam sincs mikre képes. Ha jól tudom már ölt is!!! A tegnapi pofon....nem tudom...nem mondom, hogy nem haragszom rá és nem tartok tőle, de gyűlölni egyszerűen nem tudom. Ez olyan nyálas meg minden, de ez az igazság. Magam sem értem, hogy miért, mert úgy kezel mint ha egy rab lennék. Bár végül is ha jobban bele gondolunk tényleg az vagyok. Csak még mindig nem tudom mi a célja azzal, hogy itt tart. Mondjuk...otthon is be lennék zárva....csak ott kicsit másképp.
-F...figyelj a..a tegnapi... - kezdtem
-Ne haragudj - szakított félbe. Khm....hogy mi?? Most....most tényleg bocsánatot kért??
-Komolyan mondom. Nem akartalak megütni, csak..... - magyarázott miközben gondterhelten megdörzsölte a fejét. - csak most minden egyszerre jött. Az, hogy itt vagy, meg az, hogy nem tudom hívtál-e valakit. Bár most már belátom szerintem senkinek sem szóltál, vagy bármi mert akkor, már ha ez lehetséges sokkal jobban keresnének. Na meg a barátnőmmel Rebeca-val is voltak kisebb gondok - nyomta meg a "kisebb" szót. Amúgy meg MI? Van barátnője?? Áh....szuper, de mi másra számítottam, vagy egyáltalán miért érdekel ez??
-Barátnőm..? - nevetett fel kínosan , maga elé bámulva. Most...akkor még sem járnak? Viszont....látszik rajta, hogy szereti a csajt...Klassz. Nem igazán értettem mi van, na de mindegy is.
-Ha nem akartál senkinek sem szólni akkor minek kellett a telefon? - kérdezte.
-Hát....először fel akartam hívni apát......de.....aztán meggondoltam magam. - válaszoltam, mire elröhögte magát. Na kösz. Bár az ő szemszögéből nézve ez a válasz tényleg nevetséges. Jajj Naome.
-Oké. Tegyük fel , hogy hiszek neked. Deee.....fogalmam sincs, hogy miért. - hogy....hogy mi? Komolyan elhiszi amit mondok neki? Jó nem is hazudtam,de akkor is. Ez így túl egyszerű.
-Miért hiszel nekem? - kérdeztem, mire elgondolkodott. Pár pillanat múlva így felelt:
-Én sem tudom, de valamilyen oknál fogva megbízom benned. - nézett mélyen a szemembe, én meg azt hittem ott helyben elájulok. Miért? Miért van rám ilyen hatással...és...én most komolyan "A"- val cseverészek? Na ne már....
-Khm.... - nem tudtam mit mondani zavaromban.
-Azért majd egyszer meséld el miért gondoltad meg magad. Kíváncsi lettem. - felállt és az ajtó mellől felemelt 3 szatyrot és oda hozta.
-Mi....mik ezek?
-Szatyrok. - adta meg az egyértelmű választ. Kösz. Erre én sem jöttem rá.
-Amúgy meg itt vagy már egy ideje, szóval beszereztettem neked pár cuccot. Gondolom kell - nyomta a kezembe.
-Ööö....köszi?
-Nézd át. Majd jövök. - na itt lehervadt a vigyor a képemről. Ééééés figyelem. Da...da....da...damm.....lelépett. Megint. Csodás. Na nézzük mit "szereztetett be nekem".....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése