13.rész

13. rész  

Nyilván megkért valakit,hogy vegyen egy-két cuccot. Találomra elkezdtem az egyik szatyornál.

-Fogkefe! Hmm.... - nevettem. Erre komolyan szükség volt. Eddig ujjal mostam fogat. Uhh...volt még benne dezodor,tusfürdő... Biztos valami lány vásárolt nekem. Talán a barátnője? Az nem lehet, mert tuti féltékeny lenne, ha tudná, hogy a barátja egy ilyen gazdag libára pazarol és ilyenekkel foglalkozik. Második szatyor. Ruha! RUHA! És még több RUHA! És tök jól néznek ki! .... egy pillanat. De szánalmas vagyok. Na  mindegy. 3. szatyor...khm...na itt kitört belőlem a nevetés, mert elképzeltem, hogy ezt mind Austine vette meg nekem. De ez nem így volt. Sajnos. Pedig az vicces lenne. Még mindig nevettem. Ebben a szatyorban fehérneműk voltak.

-Mi ez a jókedv? -nyitott be Tayler

-Ja! Semmi -mosolyogtam -csak kaptam Austine-tól pár cuccot.

-Hogy-hogy kaptál tőle pár cuccot? -kérdezte kissé idegesen.

-Ne értsd félre. Vagy hát......igazából nem is tudom mire gondolsz -ráztam értetlenül a fejem.

-Hogy mire? -kérdezte dühösen - Nem veszed észre hogy nyomul? -akadt ki.

-Hogy MI? -mi VAN???

-Jajj Naome! Ne tedd az eszed! Azt is látom hogy ez a dolog kölcsönös. -csapta be az ajtót mérgesen, mire felpattantam és utána száguldottam. Az utóbbi időben nagyon megkedveltem és rengeteg időt töltöttünk együtt. De most? Fogalmam sincs mi baja!

-Tayler! -kiáltottam, mire megfordult.

-Mi van? -kérdezte "kedvesen". Ezt szóvá is tettem.

-Fúú, ez igazán kedves volt.

-Naome, mi bajod van? -lépett közelebb, annyira, hogy csak pár centi volt köztünk. Nagyokat lélegeztem. Bevallom zavarba hozott a közelsége. Olyan volt, mint mikor Austine van hozzám ilyen közel. Talán annyira nem, de azért.......na!

-Nekem? Nekem nincs bajom..... -kezdtem aztán indulatosan folytattam - nincs semmi, ha eltekintünk attól, hogy elrángattak ide, és még mindig nem tudom hogy miért. Nem láttam már majdnem két hete a családom, még csak nem is beszélhetek velük, nem voltam kint a szabadban már mióta, négy fal közé vagyok zárva, és minden rohadt napom ugyan úgy telik. Erre jössz te és változtattál ezen, végre nem éreztem magam annyira egyedül, most meg bekattansz pár hülye gönc miatt. -hadartam és jó volt kiadni mindent. - Tudod ha akarnám még tudnám folytatni, hogy miből van elegem. Sőt! Folytatom is, mert betelt a pohár és végre kiadhatok mindent. Na szóval.... - kezdtem, de folytatni már nem tudtam, mivel a következő pillanatban  Tayler két keze közé fogta az arcom és........és megcsókolt. Te jó ég! Na erre nem számítottam. Nem volt átlagos csók. Sokkal másabb volt, mint Tom-é. Ohh...istenem Austine olyan jól csók......MI?? MIT BESZÉLEK ÉN ITT AUSTINE-RÓL??? TAYLER CSÓKOLT MEG NAOME!!OH TE JÓ ÉG. Ezt nem hiszem el. Nem vagyok szerelmes Tayler-be, de hagytam magam. Nem akarom őt elveszíteni. Azt viszont nem mondom, hogy nem vonzódom hozzá. De ez nem szerelem. Vége lett a csóknak és kinyitottam a szemem.

-Nem kell hogy folytasd. Értem. -suttogta, miközben mélyen a szemembe nézett.

Szerettem volna, ha ez a pillanat csak a kettőnké lett volna, de egyszerűen nem ment, ugyanis végig Austine-ra gondoltam. Miért? Mit tett ,hogy rettegek, de mégis várom , hogy mikor ér haza, hogy amikor Tayler megcsókolt akkor is ő járt a fejemben? Miért? Miért érzek iránta különbül mint bárki más iránt.....mint.......mint Tayler iránt? Miért nem tudok úgy érezni olyan ember iránt aki tényleg megérdemli?

-Tayler én.....én...

-Igazad van -nevette el magát kínosan - Ezt felejtsd el! -hátrált egy lépést

-Ne! Nem akarom elfelejteni, mert képtelen lennék rá.

-Akkor mi a baj?! -na ez az a kérdés amire még én sem tudtam a választ. Szívem szerint, ha jól átgondolva, őszintén válaszoltam volna, akkor ezt mondtam volna neki : ,,Azt hiszem az hogy szeretlek......szeretlek, de nem úgy ahogy szeretném. Nem remeg meg a gyomrom a közeledben, nem marad ki a szívverésem, nem ugrik ki a szívem a helyéről, nem csuklik össze a térdem......Teljesen őszintén ezt mondtam volna neki. Szörnyű érzés az elutasítás. Mind a két oldalról nézve. Mérhetetlen fájdalmamban csak ennyit mondtam :

-Szeretlek Tayler....., de ez még kevés ahhoz amire gondolsz, amit szeretnél....-fordítottam neki hátat és visszarohantam a szobába. Faképnél hagyva őt...őt aki nem tett semmi rosszat. Mert neked Naome nem volt elég az unalmas életed! Mert neked "kaland" kellett ...... Gyűlölöm magam, gyűlölöm a világot, gyűlölöm a sorsot, gyűlölöm hogy nem tudom szeretni azt aki jó hozzám csak azt aki.......aki.......aki Austine......

*Austin
Ennyi....vége van Rebeca-val. De már nem érdekel. Nem. Nem, mert alig várom hogy haza érjek..., hogy haza érjek és meglássam őt. Őt ahogy.......ahogy keservesen zokog?
-Naome! - dobtam el mindent a kezemből és oda rohantam hozzá........