16. rész

Sziasztok!!:) 16. rész Ezt a részt már úgy írtam ahogy éppen eszembe jutott, mivel amit a füzetembe előre leírtam az elfogyott:D  Igyekszem a következő részekkel! Köszönöm a türelmet és remélem tetszik:D ♥

*Austine

Nem Naome-ra haragszom. Gondoltam, hogy egyszer megunja majd itt bent egyedül. Nem...nem rá. Én Taylerre haragszom, de rá kib*szottul. Naome nem tudhatta milyen igazából. Sőt szerintem még most sem.... Viszont, ha én megtudom, hogy bármit is csinált vele az a féreg...

-Mi a baj kicsim? - na ezt miért mondtam?? Ez....ez gáz. Enyhén szólva az...áh sírjak vagy inkább röhögjek magamon? Ha az adott helyzetet nézzük vér ciki, hogy így hívtam....na jó no comment. Csak reménykedni tudtam, hogy nem veszi ezt a "kis bakimat" figyelembe.

*Naome

Khm.....kicsim? Most komolyan.....azt hittem ott helyben elájulok. Vagy....nem. Ezt ő sem gondolta komolyan....Biztos, hogy nem. Könnyes szemmel ránéztem. Elég zavarodottnak tűnt.Nem szóltunk csak néztük egymást...,de ez egy idő után....hát kezdett kissé zavarba ejtő lenni. Ezt ő is érezte...De én pont abban a pillanatban nem tudtam megszólalni. Végül hál' Istennek megtörte a csendet.

-Na, mesélj.... - utalt ezzel arra, hogy "mi a fenéért bőgök?". Mélyen a szemembe nézett. Ahw...azok a szemek. Egy pillanat! Én nem mondhatok ilyet!! 

-Komolyan érdekel? - szipogtam

-Aham - vonta meg a vállát olyan kisfiús mosollyal....oh Istenem....NEM! Ezt abba kell hagynom.

-Ját.....jó....khm....tudod volt az a telefonos incidens..... - láttam rajta, hogy elég rosszul érinti ez a dolog. Tényleg bánta, hogy megütött. - De ez az állapotom nem akkor kezdődött és nem is akkor amikor ide "hoztatok" - nyomtam meg az utolsó szót arra célozva, hogy ez enyhe kifejezés. Ettől még jobban feszengni kezdett, szóval inkább belekezdtem. És akkor elmeséltem neki mindent....mindent amit eddig titkoltam. Amit eddig nem tudtam elmondani senkinek...mivel nem volt senki akiben.....akiben megbíztam? Egy pillanat....én, én megbízom benne...igen azt hiszem így van. De miért?? Elmondtam neki mindent. Az érzéseimet, Tom-mal kapcsolatban mindent. De tényleg mindent. A telefonos dolgot is részletesen elregéltem neki. Meséltem anyuékról. Szó szerint mindenről. Kivéve Taylerről. Szerintem kiakadna miatta ha megtudná, hogy csókolóztunk...Ésszerű okot nem tudok rá adni, hogy miért reagálna így rá, de ettől függetlenül biztos vagyok benne. A másik ok amiért nem szerettem volna beszélni erről , az az, hogy még én sem fogtam fel. A másik dolog pedig amiről nem beszéltem az az, hogy mit is érzek iránta...mert nem mondom, hogy érzek iránta valamit, de hát azt sem, hogy nem....na jó. Mindegy.

-Szóval....akkor te most tényleg együtt vagy a bíró fiával? - értelmezte amiket mondtam.

-Hát....igazság szerint nem tudom, hogy most mi van velünk.... - mosolyogtam keserűen.

-És nem hívott? - akadt ki, mire elröhögtem magam. 

-Hát nem....szóval nem tudom most mi van. Szerintem itt vége van.....mindennek közöttünk. 

-Idióta, ha elenged egy olyan lányt maga mellől mint te.... - mondta halkan a szemembe sem nézve. Annyira meglepődtem. Szólalni nem tudtam abban a pillanatban. 

-Khm.....mennyi az idő? - kérdeztem próbálva leplezni a zavarom.

-7 óra van.....nem vagy éhes? - kérdezte

-De igen... - néztem rá hálásan

-Akkor gyere. - ragadta meg mosolyogva a karom és az ajtó felé húzott. Hogy mi?? Lemegyünk? És...és ha vannak itt mások is? Mert nyilván vannak. És Tayler- rel sem akarok összefutni.

-Egy.....egy pillanat. - álltam meg

-Mi az? - sétált vissza hozzám mosolyogva.

-Öhm....van itthon valaki?

-Lehet....nem tudom - mosolygott gonoszul.

-De ne csináld már - nevettem el magam.

-Mit? - nevetett ő is. - Gyere már. Ne szórakozz. Mitől félsz? - mosolygott

-Hogy mitől?? - nevettem - Például attól, hogy tök idegen fiúkkal fogok találkozni, ráadásul ilyen állapotban. - mutattam magamra és nem hiszem, hogy túl szépen néztem ki.

-Nyugi. Jó vagy te így. Meg különben is...egyik sem olyan helyes mint én - vigyorgott. Úristen!! Tuti úgy néztem ki mint valami piros....alma vagy nem is tudom. De éreztem, hogy fülig vörös leszek.

-Na! - ragadta meg a kezem és kinyitotta az ajtót. Leráncigált a lépcsőn és át a nappalin. Addig hála az égnek senkivel nem futottunk össze. 

-Süssünk pizzát. Aham. Ja. Azt fogunk csinálni. Mivel most kívánom a pizzát.... - gondolkozott hangosan. Szó szerint kipukkadt belőlem a nevetés.

-Most mi van? - röhögött

-Nem vagy normális. - mosolyogtam

-Nem vagyok normális? - nézett rám vigyorogva

-Hát nem... - nevettem

-Jó...akkor most összekócolom a hajad és bemutatlak mindenkinek a házban - nézett gonoszul.

-Neeeeee..... - rémültem meg, mire csak röhögött és egy fagyasztott pizzát bedobott a sütőbe.

-Na és mit csinálunk ameddig megsül? - kérdeztem

-Azt amit az előbb mondtam. - nevetett

-De ne csináld már - röhögtem

-Jó nem...akkor körbevezetlek a házban...

-Az már meg volt... - csúszott ki a számon mire összeszaladt a szemöldöke és komoran nézett rám.

-Illetve...ne.... - makogtam. Elég kínos helyzet volt és megint miattam. Hogy lehetek ekkora barom?! Hirtelen ajtónyitódást halottam.

-Héé! Austiineeeee!!! - kiabált egy fiú hang. És pár pillanattal később a srác is megjelent.

-Cső "A"! - vigyorgott és oda sétált hozzánk. Austine- nal pacsiztak egyet én pedig ott álltam megszeppenve. 

-Te.....

-Igen ő. - rendezte le ennyivel Austine.

-Szia - mosolygott rám a fiú. - Patrick vagyok.