19. rész

Sziasztok! Egy ideje megint nem volt új rész, na de végre itt a 19. rész!  Köszönöm az előző részhez/részekhez a hozzászólásokat. Ehhez is megköszönném őket. Hát... jó olvasást :) <3 xxxTami

Már kint voltam a teraszon. Nem láttam , nem hallottam semmit , csak megindultam. Aztán átfutott az agyamon valami félelem érzet is. Azt sem tudtam hol vagyok. Mit csinálok én teljesen egyedül? Mikor éppen elkezdtem gondolkozni ezen és megfordult az agyamban az is , hogy visszafordulok valami, vagy inkább valaki döntött helyettem, ugyanis hirtelen két kar ölelte át a derekam, felkapott és visszavitt a házba, majd ott letett. A karok tulajdonosa Patrick volt.

-Mégis hova készültél ilyen sietősen? - kérdezte kissé idegesen miközben kulccsal bezárta az ajtót még mielőtt újabb szökési kísérletem lenne. 

-El! Tudod mennyire elegem van?! Elegem van abból, hogy itt vagyok, de abból meg főleg, hogy azt a hülyét - mutattam a konyha felé - el kell viselnem.

-Ezt a hülyét?  - hallottam meg Austin hangját a hátam mögül  és beleborzongtam. Patrick átnézett a vállam fölött és csupán szemkontaktussal megbeszélt valamit Austin -nal.

-Naome légyszíves menj fel. - mondta Patrick, miközben láttam az arcán, hogy több dolog is átfutott a fejében.  Megfordultam és Austin szemébe néztem, majd megszólalt.

-Hátha ő rá hallgatsz és nem hülyézed le.  - csak némán néztem rá és nem tudtam mit mondani.  Nem is kellett mit mondanom. Tudtam, hogy most engedelmeskednem kell. Így hát felmentem, viszont azt nem is kell mondanom, hogy majd megölt a kíváncsiság. Vajon mi lehet ilyen fontos, hogy Austin így ki van tőle? Mármint félreértés ne essék. Szó sincs arról, hogy esetleg aggódom érte. Ugyan már ez nevetséges...na jó  mindegy. Nem firtatom tovább, mert...talán egy ici-picit , csupán minimálisan aggódom érte...

Felértem a szobába. Austin illat van odabent. Még sosem néztem körül úgy igazán , hát gondoltam most megteszem. Úgy sem tudok semmit sem csinálni, Austin meg nem tud most rám szólni, arra meg majd ügyelek, hogy nagyon ne mozdítsak el semmit....elkezdtem nézelődni és én ezt az egészet tényleg nem kutakodásnak terveztem, de hát nem tagadom az lett belőle...őszintén ki ne lenne kíváncsi egy ilyen fegyveres, rablós (khm..überhelyes) srác cuccaira....vagy csak én vagyok ilyen hülye? Ahj....

Nézelődtem a ruhái között (ahw), megtaláltam a parfümjét (ahhw)  stb...stb...ilyesmik , majd megláttam, hogy az éjjeli szekrényéből kilóg valami. Tudtam, hogy nem szabadna megnéznem, de olyan kíváncsi voltam.  Mit tagadjam odamentem és kivettem. 3 kép volt. Kettőn egy szőke hajú,

gyönyörű lány volt. Hm...a harmadikon rajta volt Austin is. És...és éppen megcsókolta a lányt. Beleremegett a gyomrom, gombóc lett a torkomban és könnyes lett a szemem, miközben néztem a képeket. Aztán észrevettem, hogy amelyik képen ketten vannak valami van a hátulján. Megfordítottam. "9 hónap <3 Imádlak. xxxRebeka" És itt kész. Azt hittem megszakad a szívem. Nem! Az lehetetlen, hogy beleszerettem Austin-ba! Nem! Nem! És nem! Érted Naome?? De már túl késő.  És a legrosszabb, hogy nem mehetek el, nem zárkózhatok be a szobámba, és nem sírdogálhatok csokit zabálva, mint a normális tini lányok. És véletlenül sem a suli leghelyesebb és egyben legelérhetetlenebb srácába estem bele, hanem abba a fiúba aki elrabolt(!). Na és itt a bibi. Már itt nem normális ez az egész. Hirtelen eszembe jutott, hogy Austin most miért nincs itt és hát csúnya dolog hallgatózni, nem is szokásom, de most nem bírtam ki, hogy ne tegyem. Egyszerűen muszáj volt. Így hát kisettenkedtem a lépcső tetejéhez, így tökéletesen hallottam mindent...na jó..úgy nagyjából mindent. Ez a párbeszéd zajlott le amíg ott álltam:

P: Szereted még?

A: Nem. Isten ments. Csak sajnálom azt az időt amit arra a ribancra pazaroltam.

P: De bazd' te is megcsaltad őt!

A: Azért túlzásokba ne essünk. Buli volt és én nem lefeküdtem másik csajjal csak..csak lesmároltam.

P: Most ugye viccelsz? (röhögött) Meg azért tapizás is volt ott...

A: Cseszd meg részeg voltam. Ő meg józan és úgy feküdt le másik csávóval! És én nem fektettem meg a csajt.

P: Hé! Nyugi van tesó. Hagyd a francba. Ennek itt kellett véget vetni köztetek.

A: Igen tudom.

P: Na és Naome...?

Na itt elkerekedett a szemem. A gyomrom görcsbe rándult és egyre szaporábban vettem a levegőt. Onnantól kezdve még jobban figyeltem.

A: Miért? Mi van vele?

P: K*rva szép csaj valld be.

A: Szépnek szép, de még kislány. Ráadásul tudod ki az apja. Az a...

P: Állj le! Csak másfél év van köztetek. Arról meg ő nem tehet. 

A: Tudom. Nem is erről van szó. Hanem arról ami miatt itt van.

P: Abból még bajok lesznek. Irtó nagy bajok.

A: Tudom, de valamit kitalálok.

P: Mikor jön a báttyád? 

A: Azt üzente kb két hét múlva.

P: Addig még akkor van idő.

A: De az is kevés.

P: Igazad van....valami ötlet?

A: Az még nincs.

P: Akkor igyekezz, ha nem akarod, hogy vérontás legyen.

Hogy mi?? Miről beszélnek?? Milyen vérontás?? Na jó... nem kellett  volna kijönnöm a szobából. Inkább vissza rohantam. De tiszta ideg voltam és nem tudtam lenyugodni. Egyszerűen nem ment. Olyan hirtelen történik minden. Éppen, hogy rájöttem szerelmes vagyok Austin-ba, kiderült, hogy van barátnője...illetve már nincs. És két hét múlva jön ide a bátyja...aki..aki nem tudom miért jön, de lehet valaki meghal és...és Uramisten. Ide-oda járkáltam a szobában . Nem tutam mit csináljak magammal. Az ideg összeroppanás szélén voltam, mikor lépteket hallottam kintről, majd kinyitódott az ajtó....