27. rész

Újra itt! 27. rész

Patrick átvitt abba a szobába ahol kb fél órával ez előtt még békésen aludtam/aludtunk mind a hárman. Letett az ágyra, de amint ezt megtette én felpattantam és az ajtó felé indultam. Remegtem, elöntött a düh és az utálat Tayler iránt. Jobban átgondolva én még adtam volna esélyt a barátságunknak, mivel híve vagyok, hogy mindenkinek jár egy második esély, de Tayler eljátszotta...és mivel nem vagyok PIN-kód, így nincs harmadik lehetősége! Durván elszúrt mindent! És ezentúl nem fog érdekelni! Messziről kerüljön el! Én nem fogok a közelébe menni az már szent! Szóval felpattantam és hirtelen megindultam az ajtó felé, de ahogyan ezt megtettem Patrick  vállamnál fogva visszalökött az ágyra.
-Meg vagy te őrülve?? Mégis hova készülsz?? - kiabált rám idegesen, szemében látszott egy kis félelem is. Minden bizonnyal Austin-t féltette....Austin-t....ahogyan én is..
-Oda akarok menni hozzá! Le kell állítanom az ő érdekében! - hadakoztam. Patrick idegesen elnevette magát. Nem válaszolt csak idegesen mosolygott. Egy idő után meguntam a várakozást. Láttam rajta, hogy nem akar válaszolni és nem is fog. Újabb próbát tettem, hogy vissza menjek a két fiúhoz, de Patrick észbe kapott és újra visszalökött az ágyra, de most erőteljesebben. Én teljesen elfeküdtem az ágyon a nagy lendülettől.
-Ha én nem is csinálhatok, te miért nem teszel semmit?! - ordítottam rá teljesen kifordulva magamból. 
-Hogy miért nem?! - ordított erőteljesebb hang erővel. - Kérlek szépen azért nem csinálok semmit drága 'mindent jobban tudok kisasszony' mert ha Austin egyszer beőrül akkor senki, érted SENKI nem bírja leállítani!! Nem nyugszik míg ki nem adja a dühét azon a személyen aki felcseszte az agyát! Ez a személy drágaságom most éppen a köcsög kis Tayler akinek nem ez az első húzása! Austin-nál most telt be a pohár! Nem ez a dolog őrjítette be ennyire! Talán, sőt biztosan ez volt az a dolog amitől Austin leginkább bepipult, de mondom, nem most vesztette el Tayler Austin bizalmát és az ujjabb esélyét! És itt elég volt! Már nekem is elég volt! - kiabálta vörös fejjel.
-Jó...csak azt nem értem édes drága Patrick, hogy Austin mégis min kapja fel így a vizet! Mert az, hogy Taylerrel jóban lettem és ez az eset nem ad szerintem akkora okot pont Austin-nak akinek annyit számítok mint egy papír zsepi, vagy nem is tudom mi...,hogy így berágjon Taylerre, de tényleg annyira, hogy gyakorlatilag meg akarja ölni! - buktam ki teljesen. Ezzel nem Tay-t akarom védeni , de egyszerűen nem bírom megérteni ezt az egész helyzetet.
-Hidd el, hogy semmit nem tudsz Naome...
-Na, hát akkor itt a legfőbb ideje, hogy tisztázzuk a dolgokat, mert ez így nem mehet tovább. Amúgy meg jó lenne igyekezni mert kintről egyre nagyobb ordítozást hallok!! - kiabáltam rá, az ajtót figyelve.
-Nem Naome...ezek a dolgok olyan dolgok amiket Austin-on kívül csak én tudok, mivel csak nekem mondta el, ahogyan a legtöbb dolgot! És ha valakinek ki is tálalnék róluk az nem te lennél! - vágta a fejemhez..nem én lennék...én ezzel tisztában vagyok, de könyörgöm! Közöm van hozzá mi történik Austin-nal, mert most már része az életemnek, bármilyen furcsán is hangzik ezt így bevallani..és azért is van  hozzá közöm mert...mert rólam van szó! Benne vagyok abban amiért ilyen ideges lett! Idegesen, könnyes szemmel néztem Patrickra...
-Kérlek... - néztem rá könnyezve, remegő szájjal. - Tudnom kell miért van ki ennyire idegileg...

*Patrick

Úgy nézett rám, olyan szemekkel, mint egy félő kislány...szörnyű volt így látni. Láttam, hogy szenved a tudatlanságtól. Szereti Austin-t...valóban szereti...eddig nem voltam benne biztos, de most már látom. Hjaj...Austin meg a másik fele...na mindegy. Úgy éreztem valamit muszáj megosztanom vele. Valamit tudnia kell, ha nem is mindent. Ha nem is azt a dolgot amit Austin a legjobban titkol, de a kisebbik ügyet elmondom neki. Leültem mellé az ágyra és mélyen a szemébe néztem.

-Nézd Naome...tudod ki Austin ex barát nője... 

-Rebeca! - vágta rá egyből

-Igen...Rebeca...És azt is tudod miért mentek szét Austin-nal.

-Igen... - hajtotta le a fejét - megcsalta őt a lány... - vett egy mély levegőt és szaggatottan kifújta.

-Igen.... - sóhajtottam 

-És, hogy jön ide Tayler? - nézett rám kérdőn egy kis ideig, majd láttam az arcán ahogyan elsápad. Én lesütöttem a szemem.

-Ugye nem...? - nézett rám nagy nyitott szemekkel.

-De igen... - nyeltem egyet.

-Tayler....é-és Rebeca?! - tátotta el a száját.

-Igen...

-Uram isten... - motyogta magában még mindig lefehéredve.

-És le is...le is feküdtek...? - mondta ki lassan, hatalmas szemekkel. Kényszeredetten elröhögtem magam.

-Hát nyilván nem csak kéz fogás volt...

-Jól van na... - szégyellte el egy kicsit magát. Perceken keresztül nem szóltunk egy szót sem. Naome némán bámult maga elé és próbálta felfogni, átgondolni a dolgokat. Remélem, hogy nem kérdez rá mi a másik dolog amiért Austin ennyire rühelli Tayler-t...mivel többes számban beszéltem azokról a dolgokról amik miatt Austin ennyire utálja Tay-t.... Pár percig még magunkban gondolkoztunk, majd hirtelen kicsapódott az ajtó.

*Naome

-Austin! - pattantam fel azonnal ahogyan megláttam az ajtóban. Szája csupa vér volt, rendesen ömlött belőle. Lila folt volt a szeme alatt, pólója szét volt tépve rajta, jobban megnézve öklei is pirosak/lilák és sebesek voltak, haja szanaszét állt. Egy folytában lihegett.

Sosem láttam még ilyen állapotában. Nem szólt egy szót sem, csak megragadta a karom és kiráncigált a szobából. A lépcső felé húzott. Nem igazán ellenkeztem, mert próbáltam a folyosó másik vége felé nézni egy-két pillanatig, hátha látok valamit. És igen...Tayler-t körbe állták. Nem a szobában hanem a folyosó közepén feküdt kiterülve. Meg sem moccant. Csupa vér volt az arca. Még rosszabb állapotban volt mint Austin. Mereven feküdt mint egy halott. Megremegtem és kirázott a hideg. Félelem járta át a testem. Ezt Austin művelte....Nem volt sok időm bambulni, sőt, semmi. Austin-nal rohantunk le a folyosón. Én csak követtem őt...követtem volna akár a pokolba is. Mellettünk a szálloda tulajdonos rohant felfelé. Olyan volt egy percre mint, ha egy filmben lennénk és lelassult volna minden. A férfi kezében egy telefon volt. Valószínűleg a mentőket hívta. Szemében pánik volt. Végig néztem miközben elrohant mellettünk. Ránk se pillantott csak a lépcsőt figyelte. A telefont a füléhez emelve futott tovább. Mikor felért megpillantottam a lépcső tetején Patrickot. Semmit nem olvastam ki a tekintetéből. Csak lesütötte a szemét és hátat fordított...Addigra Austin-nal kiértünk az ajtón és az autóhoz igyekeztünk. Szó nélkül beültem és Austin is. Bekötöttem magam, de Austin addigra már rég padló gázzal elindult...