11. rész

11. rész

-Se-hen-kit - sírtam.

-Még hazudsz is? Ne velem szórakozz! KIT HÍVTÁL?! - ordított és láttam ahogy könnybe lábad a szeme. Furcsa volt...nem is értettem. Ennyire félt volna a zsaruktól, attól , hogy lebukik? Hát sajnálom ha így van..., ő választotta ezt az életet!! Erről akkor sem én tehetek!

-Nem hazudok! - bőgtem. Ott, abban a pillanatban még nem voltam ilyen magabiztos.

-Bazdmeg és még higgyek is neked?! - kezdett teljesen kifordulni magából. Félelmetes volt. 

-Senkit nem hívtam!! Értsd már meg! - ismételtem, de nem hitte el. Ez nem lehet igaz!! Bár ha az ő szemszögéből nézem ez jogos volt.  De arra a dologra ami történt nem voltam felkészülve. Austine- nak  a következő pillanatban elborult az agya és megpofozott(!!).  Nem erősen, de azért éreztem....nem fájt annyira, mint amennyire meglepődtem. De én hülye liba számíthattam  volna ilyesmire!  Eddig azt hajtogattam magamban , hogy meg fogok halni, erre egy kis (nem is nagy) pofonon meglepődök. Ettől a ténytől függetlenül Austine egy beteg állat!! Az arcomhoz kaptam és egyre jobban sírtam. Nem néztem rá. Nem mertem, vagy....nem tudom. Szerintem abban a pillanatban esett le neki, hogy pontosan mit tett.

*Austine

Mit csináltam? Miért ütöttem meg? Nem hiszek neki! Ráadásul ha tényleg szólt valakinek akkor rohadt nagy gáz van, de nem hiszem, hogy egykönnyen megtalálnak. Biztos nem tudott pontos helyleírást adni telefonon....akkor is ideges vagyok. De nem csinálok semmit csak felkészítem a srácokat a lehetséges dolgokra. Hogy lesz 1-2 látogatónk......bassza meg! Egy rohadt s*ggfej barom vagyok.

*Naome

Hirtelen hátat fordított és szótlanul kiment, becsapta az ajtót, aztán csörrenéseket hallottam kintről. Összerezzentem, aztán lehuppantam az ágyra. Lefeküdtem és mi mást csináltam volna? Félelmemben álomba sírtam magam...

*Austine

Elborult az agyam.  HOGY VOLTAM KÉPES MEGÜTNI?? És ha valóban igazat mondott? Egy pillanat. Ő Maynard lánya. Hallod Austine? MAYNARD! Friss levegőre kellett mennem, de még mielőtt kimentem önkéntelenül minden utamba kerülő dolgot széttörtem vagy elhajítottam. Ki kellett adnom azt a düht ami akkor volt bennem. Egy pár napja ha ilyesmi történt volna mint most, akkor csak nevetnék....fogalmam sincs mi a f*sz van velem.

*éjszaka

Egészen hajnali kettőig csak járkáltam a városban, gondolkoztam, filóztam, hogy mi legyen. El is szívtam egy füves cigit..., talán később megint. Nem emlékszem...k*rvára kiborultam....nem értem most mi van? Nem nyugtatott meg semmi. Negyed három körül értem haza. Egy páran még a nappaliban TV-ztek/ dumáltak. 

-Cső "A"! Na mi van? Megint felszedtél valami bigét? - röhögött Tayler utalva arra, hogy biztos valami csajnál voltam eddig. Nem bírom ennek a gyereknek a képét. Másod unokatesóm és nem. Nem tett ellenem semmit, hogy utálnom kéne. Mindenki jó fejnek tartja, de én épp hogy csak elviselem a jelenlétét. Ch.. Na meg a csajozós szokásai. Szerencsétlen áldozatai mindig beleesnek abba a nyomorult pofájába, aztán kics*sz velük. De mit törődjek vele? Sz*rok rá. 

-Csá! - köszöntem vissza hűvösen és felindultam a szobámba. Az ajtó előtt viszont megtorpantam. Rengeteg gondolat kavargott a fejemben. 

-Húú...-fújtam ki a levegőt és gondterhelten megdörzsöltem az arcom. Rátettem a kezem a kilincsre és szép lassan benyitottam.....Ő már aludt. Naome...hmm...sosem hívtam őt a nevén.  Mindig is csak "Maynard lánya" volt.....ez vicces...na jó nem az, de mindegy. Most pont nem érdekel. Lassan közelebb mentem hozzá.  A szemei meg voltak dagadva a sírástól. Akkorát nem ütöttem, de még ekkorát sem kellett volna. Ekkora barmot mint én. De....azt nem értem miért mondom ezt. Most itt érzelgősködök? Pont én? Nem tudom mi van velem, de  mióta itt van már nem vagyok a régi "A". Nem bírtam uralkodni magamon. Én sem tudom miért, de mire feleszméltem  már az ágy mellett guggoltam és az arcát simogattam. Kisöpörtem egy tincset az arcából, mire mozogni kezdett....BASSZUS!