1. rész

1. rész

*Naome

Suli, rengeteg tanulnivaló, barátok, fiúk,.....pfff..bulik?  Vagy inkább az utóbbik helyett inkább csak elegáns kertipartik a hatalmas villánkban, ahol egy csomó olyan embernek kell mesélnem unalmas életemről akiket még csak nem is ismerek, viszont állítólag fontos emberek apa munkájában. Apa.....hmm...apa mindig is titokzatos volt. Azt viszont tudom, hogy nagyon befolyásos ember, ezért nem tehetek/mondhatok akármit, mert azzal "lejáratom" őt, meg az egész családunkat. Anya...hjaj..anya játsza  a szépséges, kedves, szerény, már-már túl tökéletes feleséget, és ezzel egyben jó anya is próbál lenni. Mint ha nem lenne más dolga csak az, hogy apámnak megfeleljen. Felnézek rá, mert én nem bírnék így élni. Azt is csodálom, hogy így, eddig kibírtam. Van még egy öcsém is. Szörnyű egy gyerek. Nem vagyunk nagyon jóban, bár ez szerintem minden testvérpárral így van. Viszont ettől függetlenül....szeretjük egymást. IGEN! Kimondtam :) Zack (az öcsém) 7 éves, és úgy ahogy én a legjobb/legdrágább/legunalmasabb suliba járunk. Apropó kertiparti. Most is egy kertiparti közepén vagyunk. A szép kis koktélruhámban csak bámulok ki a fejemből és nézem a pezsgőspoharakat tartó embereket, akik elegáns ruhában elcseverésznek. Néha hozzám szólnak, néha érdekel amit kérdeznek....na jó. Soha sem érdekel.  Nem is figyeltem, csak bambultam amikor apa a kelleténél kicsit nagyobbat köhhintett, jelezve, hogy hozzám beszélnek és nyilván várják a válaszom.

-Bocsánat.-mondtam

-....Szóval Naome! Mi a helyzet most a fiúkkal? Ebben a korban jön az első szerelem. Milyen jó dolog is az. - magyarázottt nekem egy nő. De ki a fene ez? És ha nem ismerem honnan tudja a nevem? Honnan tudja mindenki a nevem? Apámmal mindig csak rólam beszélnek vagy mi?? Apa elmosolyodott és helyettem(!!!)  válaszolt. Most őszintén....akkor miért kell itt lennem? Bár..hol máshol lennék? Nincs egy barátom sem. A suliban mindenki utál, vagy szebben inkább csak nem szeret, mert beképzeltnek tartanak.

-Nos, Naome-nek most van egy udvarlója, Smith bíró úr fia, Thomas, akit én szemeltem ki már nagyon kicsi korában sz én virágszálamnak. - bazsajgott apa. Apropó, Tom! Kedves srác és nem is csúnya....,de nincs meg az a szikra....nem érzek iránta semmit. Jó...mint ha olyan sokat tudnék a szerelemről...2 hónapja "járunk" Tom-mal. Ráadásul apa(!) hozta nekem haza. Jó ez így nem teljesen igaz, de Tom apukája és az én apám nagyon jó barátok és már kicsi korunktól kezdve szoktattak minket egymáshoz, és nyilván eltervezték, hogy egyszer össze is házasodunk, én szülök pár szép gyereket....blablabla. Ez mind szép és jó, de ne tervezze meg más az életemet! Ezt a hülyeséget. Miért nem választhatok én?  Olyat akit szeretek is és ő is viszont szeret? Jó. Tom érez irántam valamit, ezzel tisztában vagyok, de én bármennyire is akarom: semmi. Hejes, szőkés barna...de akkor is.  Nem érzek semmit ha rá gondolok, ha rám mosolyog, ha hozzám ér, ha megcsókol...bár az nem túl gyakran fordul elő, mivel általában , ha átjön, akkor jön az egész családja és olyankor inkább csak közösen vacsorázunk. Bár most apa kitalálta, hogy csak ő jöjjön át, ráadásul apáék el is mennek majd itthonról, hogy kettesben legyünk és jobban megismerjük egymást. Na ne értsetek félre! Apa igen is félt a fiúktól! Nem is engedte, hogy barátom legyen. Tom-ot pedig olyan régóta ismeri, hát már születése óta, hogy maximálisan megbízik benne. Többször felhoztam már neki , hogy én nem akarok Tom-mal lenni, de abból mindig vita lett és persze mindig az van amit apa mond. Úgy, hogy igyekszem belenyugodni.

-Ó! Nézd csak Naome! Megjöttek Tom-ék - virult anyu.

Naome ruhája