2. rész

2. rész

-Ó! Nézd csak Naome! Megjöttek Tom-ék! - virult anyu. Oh te jó ég! Ne ne ne! Az egész Smith família odajött hozzánk. Köszöntek, apu és Mr. Smith kezet fogtak...

-Na jó gyerekek! Mi nem is zavarunk! - mondta Mrs. Smith és elmentek anyuékkal. Én meg ott maradtam....Tom-mal!  Ennél még az is jobb lett volna, ha egyedül maradok!! Üzenem azoknak akik így jártak!  Bármit  megtennék, hogy cserélhessek most veletek! I LOVE ALONE!...na jó...megint túlzásokba esek. De azért gondolhat.....

-Van kedved sétálni? - szakította félbe Tom a gondolataimat kedvesen mosolyogva.

-Ööö...persze. - mondtam, mire megfogta a kezem és rákulcsolta az ujjait. Magamra erőltettem egy mosolyt és elindultunk a hátsókert felé. Szeretek itt lenni, akár órákon keresztül is. Csak leülök egy padra, zenét hallgatok, olvasok...

A kertünk

Csak sétáltunk és sétáltunk szótlanul. Végül Tom törte meg a csöndet.

-Nagyon csinos vagy.

-Köszönöm szépen. -  csak szépen illedelmesen Naome!

-Nem fázol? - kérdezte - Mert szívesen odaadom a....

- Ne! Nem....nem kell köszönöm. Jó idő van.

-Rendben. - ült le egy padra én pedig nem nagyon szorosan mellé. 

-Khm..van egy kis gond a holnapi programunkkal..-húzódott közelebb (ezt a "programot" korábban már említettem). 

-Igen? - néztem rá - Micsoda? - érdeklődtem "csalódottan". Látszólag kicsit félve, de folytatta.

-El kell halasztanunk egy fontos iskolai felvételis izé miatt. - magyarázta

-Milyen felvételi? Hiszen még csak 10. év vége lesz. - értetlenkedtem.

-Khm..igen. Ha minden jól megy akkor átvesznek a te iskoládba.- HOGY MI VAN??? Na ne szórakozzanak velem! Ne! Ne! Ne!  Mi az, hogy még egy suliba is fogunk járni?? Tévedtem...nem tudok belenyugodni..

-Apukád úgy gondolta, hogy így....- kezdte, de akaratom ellenére is, de félbeszakítottam egy halk lesajnáló nevetéssel.

-Hát persze.....-motyogtam

-Nem örülsz? - nézett rám csodálkozva, de egy kicsit csalódottan is

-De.....de igen....-próbáltam normális pofát vágni, ami nagy meglepődésemre nem ment könnyen.

-Akkor jó - könnyebbült meg, elmosolyodott  és végigsimította az arcom, aztán gyengéden közelebb húzott magához és megcsókolt. Visszacsókoltam, de nem jött igazán szívből..Vége lett, ő pedig lassan kinyitotta a szemét.

-Gyere! - álltam fel és visszamentünk apáékhoz. Még mindig sokkos állapotban voltam..

-Naome! Miért vagy ilyen sápadt?? - ilyedt meg anya.

-Ööö...megyek és megmosom az arcom..-indultam befelé.

-Jól van szívem. - simította meg a hátam. Felmentem a szobámba. Ahh...végre csönd és nyugalom. Elegem van mindenből. Nem akarok összeveszni apáékkal, nem akarom megrontani a barátságot Smith-ékkel, nem akarok fájdalma okozni Tomnak...Miért rajtam csattan minden? A fürdőszobában megmostam az arcom, aztán csak néztem a tükörképemet....Az egész életem egy nagy semmi. Nincs senki akivel őszintén beszélhetnék, aki megért engem. Nem szoktam szórakozni..semmi...ahh..le kell feküdnöm. Nagyon fáj a fejem. Visszaindultam a szobámba, de megláttam valamit az ablakból. Egy nagy fekete kocsi állt az ablak alatt (oké ez így nem furcsa mivel egy csomó ember jött ma hozzánk autóval.....de ez más). Körülötte fekete ruhás alakok álltak. Nem láttam az arcukat. Kik ezek? Szörnyen megijedtem. Mit csináljak? Szóljak apáéknak?.....