7. rész

7. rész Ne haragudjatok, hogy csak most hoztam!!

 Már álmodtam is hasonlót...és most a rémálmaim valóra váltak.......

Az arcomat fürkészte és továbbra sem engedett el én meg még mindig sírtam.

-Na jó!...-kezdte el nagy nehezen - Elhiheted, hogy megvoltunk/megvoltam nélküled is, de nem kell aggódni....úgy sem tart sokáig ez az állapot. - mondta és elnevette magát, aztán kínosan(?) elmosolyodott.  Elengedett és hátat fordított nekem.

-Elmenni meg úgy sem tudsz - nevetett

-Aha...én meg csak úgy megkérdezem, ha megvoltatok nélkülem, akkor még is mi a fra.... - kezdtem és "francot" akartam mondani, de azt ő biztos elég bénának(?) nézné, ezért inkább korrigáltam. 

-....mi a f*szért  hoztatok ide? - fejeztem be, mire megfordult és gúnyosan elröhögte magát.

-Ne beszélj csúnyán, mert amúgy sem szoktál, apuci kislánya. Nem is áll jól. - mondta,de olyan lenézően, hogy fel tudtam volna pofozni. De nem mertem. Hogy is mertem volna? Örültem, hogy még éltem. Már  nem érdekelt, hogy hejes, hogy izmos, hogy.....na! Azon a ponton voltam, hogy legszivesebben megfojtottam volna!

-A! - szóltam neki, mire újra rám nézett.

-Mi van? - kérdezte unottan. Fú de kedves...

-Mi az igazi neved? - kérdeztem és nagyon bátor voltam. Elnevette magát és odajött hozzám, az arcomba hajolt, miközben a szemembe nézett.

-Ahhoz neked semmi közöd. - suttogta

-Húúúú... - mosolyogtam, de meg is bántam. Elröhögte magát, megfogta a karomat és elkezdte kicsavarni.

-Mi a sz*rt akarsz elérni? Ha akarom itt és most megöllek. - mondta még mindig szorítva a kezem. Nagyon fájt. Felszisszentem aztán ezt válaszoltam:

-De nem teszed....úgy ahogy eddig sem tetted igaz? - na erre meglepődött vagy nem tudom. Már nem szorította a kezem csak simán fogta. Nyeltem egy nagyot miközben a szemem könnyes lett, de nem vettem le az övéről. Bátrabb vagyok mint gondoltam. El sem hiszem. Mélyen bele nézett a szemembe.

-Nem félsz? - kérdezte hitetlenül. Egy pár pillanat hatásszünet következett.

-Jobban mint valaha. - suttogtam , mire elengedett. És az igazat mondtam. Minek hazudtam volna?  Azt úgy is észre venné. Hátrált pár lépést, aztán visszafeküdt az ágyra. Én lehajtottam a fejem és próbáltam felfogni a dolgokat, na meg persze megnyugodni.  Nem akartam oda menni hozzá. Nagyon féltem. Volt olyan (ezt még nem említettem) amikor apa vérezve, tele sérüléssel jött haza. sőt olyan is volt, hogy golyót szedtek ki belőle, és egyszer olyan is , hogy majdnem belehalt a sérüléseibe. Sosem értettem ezeket a dolgokat és senki nem válaszolt a kérdéseimre. Egy idő után viszont már belenyugodtam, hogy a szüleim valami nagyon súlyosat titkolnak előlem/előlünk. Ezeknél az eseteknél legtöbbször valami "A"-t emlegetett.  Ez....ez az ember. Ember? Ugyan. Távol van ez attól. Ez egy állat. Csak egy srác. Egy srác, aki már többször majdnem megölte apámat!! Istenem...Borzasztóan remegtem és össze-össze csuklott a térdem. Egy ideje már így álltam, aztán eldöntöttem, hogy inkább leülök. DE! Jól az ágy szélére. Amm...azt hiszem volt ott egy fotel is. Legalább is annak látszott. Amennyi látszott a rajta lévő óriási halom ruhától. Szóval oda nem ültem le. Csak bámultam a TV-t, de ha visszakérdeznének, hogy mit láttam, hát akkor nem tudnék válaszolni. Ugyan is egy szóra nem emlékszem. Gondolkoztam.... "A" egy idő után hirtelen fölállt és szedelőcködni kezdett. Hova megy ez 9-kor? Este? Ah...vagy bulizni, vagy haverhoz.......,vagy barátnőjéhez? Vagy....vagy nem tudom...honnan tudnám? Lehet rabolni megy. :D Ha-ha. Ch...menjen. Minnél több bűnt követ el, annál hamarabb elkapják és akkor én annál hamarabb jutok haza. Csoda, hogy eddig soha nem bukott le. Felvette a dzsekijét (ahww...akkor is nagyon hejes...NEM! Nem! Nem!)

-Majd jövök! Inkább ne csinálj semmit! - mondta gorombán, de én direkt oda sem figyeltem.

-Figyelj már ide b*zmeg! - mondta felemelve a hangját, de még mindig nem figyeltem rá. Erre úgy bepipult, hogy oda jött, megfogta az állam és közelebb húzta az arcom az övéhez.

-Aúú! - nyöszörögtem összeszorítva a szemem. De ő továbbra sem engedett el.

-Ha hozzád beszélek rám figyelsz! Megértetted kiscsillag? - mondta nyugodt, de még is tekintélyt parancsoló hangon.

-Hát ,hogy ne...-dörmögtem.

-Reméltem is. - engedett el és rántott egyet a dzsekijén. És elment....cha! Mint ha hiányozna. Ez egy ÁLLAT!  Megpróbálok nem feleselni, mert abból még baj lehet. Nem sokáig voltam már ébren. Hamar elaludtam.....