13.rész

13. rész  

Nyilván megkért valakit,hogy vegyen egy-két cuccot. Találomra elkezdtem az egyik szatyornál.

-Fogkefe! Hmm.... - nevettem. Erre komolyan szükség volt. Eddig ujjal mostam fogat. Uhh...volt még benne dezodor,tusfürdő... Biztos valami lány vásárolt nekem. Talán a barátnője? Az nem lehet, mert tuti féltékeny lenne, ha tudná, hogy a barátja egy ilyen gazdag libára pazarol és ilyenekkel foglalkozik. Második szatyor. Ruha! RUHA! És még több RUHA! És tök jól néznek ki! .... egy pillanat. De szánalmas vagyok. Na  mindegy. 3. szatyor...khm...na itt kitört belőlem a nevetés, mert elképzeltem, hogy ezt mind Austine vette meg nekem. De ez nem így volt. Sajnos. Pedig az vicces lenne. Még mindig nevettem. Ebben a szatyorban fehérneműk voltak.

-Mi ez a jókedv? -nyitott be Tayler

-Ja! Semmi -mosolyogtam -csak kaptam Austine-tól pár cuccot.

-Hogy-hogy kaptál tőle pár cuccot? -kérdezte kissé idegesen.

-Ne értsd félre. Vagy hát......igazából nem is tudom mire gondolsz -ráztam értetlenül a fejem.

-Hogy mire? -kérdezte dühösen - Nem veszed észre hogy nyomul? -akadt ki.

-Hogy MI? -mi VAN???

-Jajj Naome! Ne tedd az eszed! Azt is látom hogy ez a dolog kölcsönös. -csapta be az ajtót mérgesen, mire felpattantam és utána száguldottam. Az utóbbi időben nagyon megkedveltem és rengeteg időt töltöttünk együtt. De most? Fogalmam sincs mi baja!

-Tayler! -kiáltottam, mire megfordult.

-Mi van? -kérdezte "kedvesen". Ezt szóvá is tettem.

-Fúú, ez igazán kedves volt.

-Naome, mi bajod van? -lépett közelebb, annyira, hogy csak pár centi volt köztünk. Nagyokat lélegeztem. Bevallom zavarba hozott a közelsége. Olyan volt, mint mikor Austine van hozzám ilyen közel. Talán annyira nem, de azért.......na!

-Nekem? Nekem nincs bajom..... -kezdtem aztán indulatosan folytattam - nincs semmi, ha eltekintünk attól, hogy elrángattak ide, és még mindig nem tudom hogy miért. Nem láttam már majdnem két hete a családom, még csak nem is beszélhetek velük, nem voltam kint a szabadban már mióta, négy fal közé vagyok zárva, és minden rohadt napom ugyan úgy telik. Erre jössz te és változtattál ezen, végre nem éreztem magam annyira egyedül, most meg bekattansz pár hülye gönc miatt. -hadartam és jó volt kiadni mindent. - Tudod ha akarnám még tudnám folytatni, hogy miből van elegem. Sőt! Folytatom is, mert betelt a pohár és végre kiadhatok mindent. Na szóval.... - kezdtem, de folytatni már nem tudtam, mivel a következő pillanatban  Tayler két keze közé fogta az arcom és........és megcsókolt. Te jó ég! Na erre nem számítottam. Nem volt átlagos csók. Sokkal másabb volt, mint Tom-é. Ohh...istenem Austine olyan jól csók......MI?? MIT BESZÉLEK ÉN ITT AUSTINE-RÓL??? TAYLER CSÓKOLT MEG NAOME!!OH TE JÓ ÉG. Ezt nem hiszem el. Nem vagyok szerelmes Tayler-be, de hagytam magam. Nem akarom őt elveszíteni. Azt viszont nem mondom, hogy nem vonzódom hozzá. De ez nem szerelem. Vége lett a csóknak és kinyitottam a szemem.

-Nem kell hogy folytasd. Értem. -suttogta, miközben mélyen a szemembe nézett.

Szerettem volna, ha ez a pillanat csak a kettőnké lett volna, de egyszerűen nem ment, ugyanis végig Austine-ra gondoltam. Miért? Mit tett ,hogy rettegek, de mégis várom , hogy mikor ér haza, hogy amikor Tayler megcsókolt akkor is ő járt a fejemben? Miért? Miért érzek iránta különbül mint bárki más iránt.....mint.......mint Tayler iránt? Miért nem tudok úgy érezni olyan ember iránt aki tényleg megérdemli?

-Tayler én.....én...

-Igazad van -nevette el magát kínosan - Ezt felejtsd el! -hátrált egy lépést

-Ne! Nem akarom elfelejteni, mert képtelen lennék rá.

-Akkor mi a baj?! -na ez az a kérdés amire még én sem tudtam a választ. Szívem szerint, ha jól átgondolva, őszintén válaszoltam volna, akkor ezt mondtam volna neki : ,,Azt hiszem az hogy szeretlek......szeretlek, de nem úgy ahogy szeretném. Nem remeg meg a gyomrom a közeledben, nem marad ki a szívverésem, nem ugrik ki a szívem a helyéről, nem csuklik össze a térdem......Teljesen őszintén ezt mondtam volna neki. Szörnyű érzés az elutasítás. Mind a két oldalról nézve. Mérhetetlen fájdalmamban csak ennyit mondtam :

-Szeretlek Tayler....., de ez még kevés ahhoz amire gondolsz, amit szeretnél....-fordítottam neki hátat és visszarohantam a szobába. Faképnél hagyva őt...őt aki nem tett semmi rosszat. Mert neked Naome nem volt elég az unalmas életed! Mert neked "kaland" kellett ...... Gyűlölöm magam, gyűlölöm a világot, gyűlölöm a sorsot, gyűlölöm hogy nem tudom szeretni azt aki jó hozzám csak azt aki.......aki.......aki Austine......

*Austin
Ennyi....vége van Rebeca-val. De már nem érdekel. Nem. Nem, mert alig várom hogy haza érjek..., hogy haza érjek és meglássam őt. Őt ahogy.......ahogy keservesen zokog?
-Naome! - dobtam el mindent a kezemből és oda rohantam hozzá........

Ötletek...

Szijjasztok!! <3

Tervezek face-en csinálni egy csoportot ahova mindig kiírom a bloggal kapcsolatos dolgokat és tök jó lenne ott beszélgetni meg minden. Kiírnám ha jönne új rész, terveket. Vélemények jöhetnének oda is. Meg tudnánk beszélni. Mit szóltok? Jelöljetek facen! https://www.facebook.com/tamara.turcsanyi.1  PUSZI!! T.

Imádom ezt a számot!! És azt is aki énekli! <33 :))

12. rész

Ne haragudjatok, hogy csak most jött, de egyszerűen semmire nem volt időm. Vizsgáztam, versenyen voltam, dogák...., na de itt van és igyekszem minél hamarabb hozni a következő részeket is! T.

 Kisöpörtem egy tincset az arcából, mire mozogni kezdett....BASSZUS!  Gyorsan felpattantam és elmentem zuhanyozni. ...

*Naome

Reggel amikor felébredtem Austine mellettem feküdt az ágyon és nézte a TV-t. Ööö....oké, de a TV csak némán villogott. Erőt vettem magamon.

-Amm....nem hangosítod fel? - kérdeztem kicsit félve és rekedten, miközben kómás fejjel, kócosan feltérdeltem az ágyra. Austine nem szólt semmit csak bámult maga elé. Nem tudom mitől ijedtem meg jobban. Attól a fejtől amit vágott, vagy attól, hogy vajon mi járhat az eszében......talán a tegnapon gondolkozott ennyire?

-Austine? - kérdeztem óvatosan, mire rám nézett és lassan felült, miközben folyamatosan engem fürkészett. Haragudna rám? Bár az a legnagyobb baromság lenne, mert nekem kéne rá haragudnom. Nekem kéne undorodnom tőle. 

-A...A...Austine? - habogtam , mert nem értettem mi van??? Félek tőle.....fogalmam sincs mikre képes. Ha jól tudom már ölt is!!!  A tegnapi pofon....nem tudom...nem mondom, hogy nem haragszom rá és nem tartok tőle, de gyűlölni egyszerűen nem tudom. Ez olyan nyálas meg minden, de ez az igazság.  Magam sem értem, hogy miért, mert úgy kezel mint ha egy rab lennék. Bár végül is ha jobban bele gondolunk tényleg az vagyok. Csak még mindig nem tudom mi a célja azzal, hogy itt tart. Mondjuk...otthon is be lennék zárva....csak ott kicsit másképp.

-F...figyelj a..a tegnapi... - kezdtem

-Ne haragudj - szakított félbe. Khm....hogy mi?? Most....most tényleg bocsánatot kért??

-Komolyan mondom. Nem akartalak megütni, csak..... - magyarázott miközben gondterhelten megdörzsölte a fejét. - csak most minden egyszerre jött. Az, hogy itt vagy, meg az, hogy nem tudom hívtál-e valakit. Bár most már belátom szerintem senkinek sem szóltál, vagy bármi mert akkor, már ha ez lehetséges sokkal jobban keresnének. Na meg a barátnőmmel Rebeca-val is voltak kisebb gondok - nyomta meg a "kisebb" szót. Amúgy meg MI? Van barátnője?? Áh....szuper, de mi másra számítottam, vagy egyáltalán miért érdekel ez??

-Barátnőm..? - nevetett fel kínosan , maga elé bámulva. Most...akkor még sem járnak? Viszont....látszik rajta, hogy szereti a csajt...Klassz. Nem igazán értettem mi van, na de mindegy is. 

-Ha nem akartál senkinek sem szólni akkor minek kellett a telefon? - kérdezte.

-Hát....először fel akartam hívni apát......de.....aztán meggondoltam magam. - válaszoltam, mire elröhögte magát. Na kösz. Bár az ő szemszögéből nézve ez a válasz tényleg nevetséges. Jajj Naome.

-Oké. Tegyük fel , hogy hiszek neked. Deee.....fogalmam sincs, hogy miért.  - hogy....hogy mi? Komolyan elhiszi amit mondok neki? Jó nem is hazudtam,de akkor is. Ez így túl egyszerű.

-Miért hiszel nekem? - kérdeztem, mire elgondolkodott. Pár pillanat múlva így felelt:

-Én sem tudom, de valamilyen oknál fogva megbízom benned. - nézett mélyen a szemembe, én meg azt hittem ott helyben elájulok. Miért? Miért van rám ilyen hatással...és...én most komolyan "A"- val cseverészek? Na ne már....

-Khm.... - nem tudtam mit mondani zavaromban. 

-Azért majd egyszer meséld el miért gondoltad meg magad. Kíváncsi lettem. - felállt és az ajtó mellől felemelt 3 szatyrot és oda hozta.

-Mi....mik ezek?

-Szatyrok. - adta meg az egyértelmű választ. Kösz. Erre én sem jöttem rá. 

-Amúgy meg itt vagy már egy ideje, szóval beszereztettem neked pár cuccot. Gondolom kell - nyomta a kezembe.

-Ööö....köszi?

-Nézd át. Majd jövök. - na itt lehervadt a vigyor a képemről. Ééééés figyelem. Da...da....da...damm.....lelépett. Megint. Csodás. Na nézzük mit "szereztetett be nekem".....

 

11. rész

11. rész

-Se-hen-kit - sírtam.

-Még hazudsz is? Ne velem szórakozz! KIT HÍVTÁL?! - ordított és láttam ahogy könnybe lábad a szeme. Furcsa volt...nem is értettem. Ennyire félt volna a zsaruktól, attól , hogy lebukik? Hát sajnálom ha így van..., ő választotta ezt az életet!! Erről akkor sem én tehetek!

-Nem hazudok! - bőgtem. Ott, abban a pillanatban még nem voltam ilyen magabiztos.

-Bazdmeg és még higgyek is neked?! - kezdett teljesen kifordulni magából. Félelmetes volt. 

-Senkit nem hívtam!! Értsd már meg! - ismételtem, de nem hitte el. Ez nem lehet igaz!! Bár ha az ő szemszögéből nézem ez jogos volt.  De arra a dologra ami történt nem voltam felkészülve. Austine- nak  a következő pillanatban elborult az agya és megpofozott(!!).  Nem erősen, de azért éreztem....nem fájt annyira, mint amennyire meglepődtem. De én hülye liba számíthattam  volna ilyesmire!  Eddig azt hajtogattam magamban , hogy meg fogok halni, erre egy kis (nem is nagy) pofonon meglepődök. Ettől a ténytől függetlenül Austine egy beteg állat!! Az arcomhoz kaptam és egyre jobban sírtam. Nem néztem rá. Nem mertem, vagy....nem tudom. Szerintem abban a pillanatban esett le neki, hogy pontosan mit tett.

*Austine

Mit csináltam? Miért ütöttem meg? Nem hiszek neki! Ráadásul ha tényleg szólt valakinek akkor rohadt nagy gáz van, de nem hiszem, hogy egykönnyen megtalálnak. Biztos nem tudott pontos helyleírást adni telefonon....akkor is ideges vagyok. De nem csinálok semmit csak felkészítem a srácokat a lehetséges dolgokra. Hogy lesz 1-2 látogatónk......bassza meg! Egy rohadt s*ggfej barom vagyok.

*Naome

Hirtelen hátat fordított és szótlanul kiment, becsapta az ajtót, aztán csörrenéseket hallottam kintről. Összerezzentem, aztán lehuppantam az ágyra. Lefeküdtem és mi mást csináltam volna? Félelmemben álomba sírtam magam...

*Austine

Elborult az agyam.  HOGY VOLTAM KÉPES MEGÜTNI?? És ha valóban igazat mondott? Egy pillanat. Ő Maynard lánya. Hallod Austine? MAYNARD! Friss levegőre kellett mennem, de még mielőtt kimentem önkéntelenül minden utamba kerülő dolgot széttörtem vagy elhajítottam. Ki kellett adnom azt a düht ami akkor volt bennem. Egy pár napja ha ilyesmi történt volna mint most, akkor csak nevetnék....fogalmam sincs mi a f*sz van velem.

*éjszaka

Egészen hajnali kettőig csak járkáltam a városban, gondolkoztam, filóztam, hogy mi legyen. El is szívtam egy füves cigit..., talán később megint. Nem emlékszem...k*rvára kiborultam....nem értem most mi van? Nem nyugtatott meg semmi. Negyed három körül értem haza. Egy páran még a nappaliban TV-ztek/ dumáltak. 

-Cső "A"! Na mi van? Megint felszedtél valami bigét? - röhögött Tayler utalva arra, hogy biztos valami csajnál voltam eddig. Nem bírom ennek a gyereknek a képét. Másod unokatesóm és nem. Nem tett ellenem semmit, hogy utálnom kéne. Mindenki jó fejnek tartja, de én épp hogy csak elviselem a jelenlétét. Ch.. Na meg a csajozós szokásai. Szerencsétlen áldozatai mindig beleesnek abba a nyomorult pofájába, aztán kics*sz velük. De mit törődjek vele? Sz*rok rá. 

-Csá! - köszöntem vissza hűvösen és felindultam a szobámba. Az ajtó előtt viszont megtorpantam. Rengeteg gondolat kavargott a fejemben. 

-Húú...-fújtam ki a levegőt és gondterhelten megdörzsöltem az arcom. Rátettem a kezem a kilincsre és szép lassan benyitottam.....Ő már aludt. Naome...hmm...sosem hívtam őt a nevén.  Mindig is csak "Maynard lánya" volt.....ez vicces...na jó nem az, de mindegy. Most pont nem érdekel. Lassan közelebb mentem hozzá.  A szemei meg voltak dagadva a sírástól. Akkorát nem ütöttem, de még ekkorát sem kellett volna. Ekkora barmot mint én. De....azt nem értem miért mondom ezt. Most itt érzelgősködök? Pont én? Nem tudom mi van velem, de  mióta itt van már nem vagyok a régi "A". Nem bírtam uralkodni magamon. Én sem tudom miért, de mire feleszméltem  már az ágy mellett guggoltam és az arcát simogattam. Kisöpörtem egy tincset az arcából, mire mozogni kezdett....BASSZUS! 

10. rész

10. réész!!! :)) Ne haragudjatok, hogy késett!

-Naome. - mutatkoztam be.

-Tayler - tette ezt ő is. Hmm...szóval Tayler..

Megettük, közben TV-t néztünk, beszélgettünk és rengeteget nevettünk. Végre nem éreztem magam magányosan és nem rettegtem. Nagyon kedves volt. Talán túlságosan is? Hmm....na mindegy. Nagyban magyaráztam  egy filmről, amikor Tayler félbeszakított.
-Naome! Hé! - mosolygott
-Szóval eltűnik és...
-Naome! - nevetett
-Hm? - kérdeztem "értelmesen".  Olyan rég beszéltem már, bárkivel is, hogy be nem állt a szám.
-Lassan jönnek haza - mutatott az órára - Szerintem menj vissza a szobába - mondta komolyan
-Muszá-há-áj? - tettem az eszem
-Igen, muszáj - nevetett és felállt. Sóhajtottam egy nagyot.
-Akkor jó. Igazad van - mosolyogtam rá - És ne haragudj, hogy elvettem az egész napodat - nevettem kínosan.
-Most viccelsz? - nézett furán - Örültem,hogy nem untam szét az agyam. Sőt! Megismételhetnénk....
-Persze! - mentem bele egyből. Mert miért ne? Jól éreztem magam vele és nem is féltem.  - Úgy sem tudom meddig leszek itt....És mikor maradsz megint itthon?
-Azt nem tudom, de majd szólok.
-Oké - álltam fel
-Viszont! - pattant fel hirtelen - Erről Austine ne tudjon!
-Persze. - bólintottam komolyan
-Oké.....hát..akkor szia.
-Szia! - fordítottam neki hátat. Kellemes és egyben furcsa érzésekkel mentem vissza a szobába. Austine nem jöhet rá, hogy beszélgettem Tayler-rel? De hát, tényleg csak beszélgettünk. Mindegy. A lényeg, hogy végre nem éreztem magam annyira egyedül......

*Napok múlva

Több, mint egy hete vagyok itt. Austine nem jött rá semmire. Hála az égnek! El sem merem képzelni mi lenne ha megtudná, hogy hát.......fogjuk rá, hogy kiszöktem. Az ágyon ültem. Austine még nem jött haza. Több nap telt el mióta először voltam Tayler-rel, de azóta többször is ő maradt itthon. Azt mondta a többieknek, hogy nem érzi jól magát vagy ilyesmi.. Kinéztem az ablakon és megláttam "A"-t  amikor éppen nagyon beszélgetett valakivel, mikor a nagy csöndben ismerős hangra lettem figyelmes. A telefonom pittyegett!!  Hah! Oda rohantam a fiókhoz ahonnan hallottam. Ki akartam húzni, de egyszerűen nem tudtam, mert be volt zárva. Mit csináljak? Itt a telefonom, Austine még nincs itt. Hát egy egyszerű megoldáshoz folyamodtam. Csak simán szétrúgtam a fiókot....igen. Na ezen én is meglepődtem. Olyan se hall, se lát voltam és annyira akartam azt a hülye teleont, hogy nem is figyeltem mit csinálok. De meg van a telefon! Egyből apát akartam hívni, de előtte megnéztem a hívás listát. Nem tudom... lehet, sőt biztos, hogy hülyeség volt, mivel Austine bármelyik pillanatban bejöhetett.

Nem fogadott hívások: apa , apa, apa, ismeretlen,  anya, anya, apa , anya , apa , Mr. Smith , apa , apa , apa , Mr. Smith , apa , anya , anya

És ennyi. Lefagytam. Igaz nem is vártam annyira a hívását, de akkor is együtt vagyunk meg minden...és állítólag szeret. Bármennyiszer néztem meg újra és újra a híváslistát, Tom nevét nem láttam. Még csak nem is üzent....semmi. Könnybe lábadt a szemem.

Nem. Nem vagyok belé szerelmes, de olyan régóta ismerjük egymást, olyan közel állunk egymáshoz....egyszerűen nem hiszem el. Már nem akartam senkit sem hívni. Minek? Egyszerűen el ment a kedvem attól, hogy vissza menjek oda....közéjük. Ahol minden csak a látszat. Amúgy meg mindenki hazudik mindenkinek. Ez a legfájdalmasabb. Amikor olyas valakiben csalódunk akiről soha sem hittük volna, hogy cserben hagy. És itt kezdődött a baj. Az ajtó hirtelen kinyitódott és Austine lépett be. 

-Te meg mi a szart csinálsz? - pillantott a kezemben tartott telefonra, aztán idegbetegen kikapta a kezemből. Meg akarta nézni, de a mobil a következő pillanatban lemerült és kikapcsolt. Sejtettem, hogy most nagy baj lesz. Hirtelen olyan ideges lett mint még soha és kicsi pánik szerűséget is láttam a szemében.

-KIT HÍVTÁL?! -ordított rám és nekivágta a padlónak a telefont. Ezen a ponton  már rettegtem.

-KI A F*SZOMAT HÍVTÁL TE HÜLYE  LIBA?!!! - indult meg felém és a kezemnél fogva hátrébb lökött.

-Se-hen-kit - sírtam...........

9. rész

Te jó ég! Ne haragudjatok, hogy csak most hozom, de a lényeg, a lényeg. Itt a 9. rész!! ;)

 - Ezt nem hiszem el - motyogtam

 - Ki az?-  nézett ki egy srác az egyik ajtón. 

-Ööö...-nem tudtam megszólalni. Egyszerűen leblokkoltam. Mi a fenét mondtam volna? 

-Te még itt vagy? - kérdezte csodálkozva a fiú, és közelebb jött. Én......én meg remegtem mint egy idióta...

-Hogy-hogy még itt? - nyomtam meg a "még" szót. És enyhén szólva összecsuklott a hangom. Elnevette magát.

-Semmi... - lépett oda - Nem vagy éhes? - kérdezte. Hah....ő kedves volt. Nem úgy mint "A". Ő még meg is kérdezte, hogy éhes vagyok-e? "A"  magyarul le se szar. Mindig goromba velem, enni is csak behoz találomra valamit. Ráadásul egész nap egyedül hagy én meg szétunom az agyam.

-De! - bólogattam vadul a kérdésére.

-Gyere! - mosolygott. Elindultunk lefelé a lépcsőn. Végre! Végre mást is látok mint "A" szobáját. A földszinten áthaladtunk egy nagy nappalin, aztán a konyhába értünk. Jó....ez így kicsit hülyén hangzik, mert olyan mint, ha nagyon hosszú  utat tettünk volna meg......na jó. Mindegy. Kinyitotta a hűtőt.

-Hmm....van maradék pizza, csinálhatunk szendvicset , vagy ööö....pirítós? - nézett rám, de nem igazán hallottam amit mond. Khm...konkrétan ezen gondolkoztam: Hmm....18 körüli lehet. Magas, barna hajú, barna szemű.....brutál hejes...

-Hahóó! - nevetett, mire felkaptam a fejem és enyhén kínosan éreztem magam. Azt hiszem el is pirultam.

-Ja! Ööö...pirítós....igen....az...az jó lesz. - makogtam aztán elnevettem magam a bénázásom miatt.

-Oké..-mosolygott, és elővette a kenyeret, meg a pirítót.

-És.....hány éves is vagy? - kérdezte. Mit csináljak? MIT CSINÁLJAK?? Mondjam meg az igazat? Vagy mondjam kicsit idősebbnek magam??

-Khm...tizen...- kezdtem félénken - Minek hazudjak? Tizenhat. - mondtam, mire kedvesen elmosolyodott és sóhajtott egyet, majd úgy, hogy alig bírta visszatartani a nevetést, ezt mondta:

-Hát....én sem fogok hazudni...Nem tudom látszik-e? De őszintén bevallom....én kilenc éves vagyok - mondta, belőlem meg kipukkant a nevetés, aztán már ő sem bírta tovább és elröhögte magát. Még mindig mosolyogtam, miközben rátámaszkodtam a pultra.

-Jó-jó - ráztam a fejem. Aztán egy ideig nem is beszéltünk. Ő sütötte a kenyereket én meg adogattam neki. Végül én törtem meg a csendet.

-Szeretem a pirítóst...- jó ez elég idiótán hangzott tíz perc néma csönd után. 

-Ahhhham. - nézett furán - én is - röhögte el magát. Oké ez überidiótán hangzott tíz perc néma csönd után. Jajj Naome...

Az utolsó (kenyér) is kész lett.

-Hogy kéred? - nézett rám. Még választhatok is, hogy hogy kérem? Wow.

-Hűű... - lepődtem meg.

-Mi az? - nevetett furán

-Semmi csak....- néztem a kezemet, amit a pulton pihentettem, mint ha olyan érdekes lenne.

-Csak mi? - lépett közelebb.

-Khm...-kaptam fel a fejem - Csak te kedves vagy nem úgy mint "A".

-Ja..-mosolygott - Austine is tud más lenni, de...

-Austine?

-Igen..- bólintott furán.

-Szóval ez a neve. Austine....

-Nem tudtad?

-Nem - mondtam kissé hevesen - Semmit nem tudok...fogalmam sincs mi a fene van, mit akar velem az az állat. Ez a 4. nap , hogy itt vagyok és én csak ülök a szobában, mint valami rab, vagy lehet, hogy annak tekint? Vagy.... - magyaráztam idegesen.

-Hé-hé! - állított le - Én sem tudom mi van. Csak abban vagyok biztos, hogy nem ez volt a terv, és..

-Miért? Mi volt a terv? - kérdeztem idegesen. Kéne egy kis magnézium Naome. Kéne egy kis magnézium...

-Legyen elég annyi, hogy nem ez. Itt a házban mindenki azt hiszi, hogy már nem vagy itt. Én is ezért lepődtem meg amikor megláttalak..

- Értem.....illetve...nem értem. Na de mindegy. És te hogy-hogy itt vagy? 

-Hát - mosolygott - valaki mindig itt marad. Ma én vagyok a "szabad napos". - Szabadnapos? Ez vajon mi jelent?

-Ahhham....-bólintottam

-Na? Hogy kéred?

-Lekvárral.

-Oké 

-Amúgy. Lehet, hogy tudod a nevem, de azért illik bemutatkozni...-kezdtem

-Te már csak tudod....-motyogta

-Hogy mi? -  lepődtem meg

-Bocs, bocs - mosolygott

-Naome. - mutatkoztam be.

-Tayler - tette ezt ő is. Hmm...szóval Tayler....

Egy kis baki...

Sziasztok!!
Az történt, hogy miközben írtuk a 8. bejegyzést, kihagytunk egy részt a végéről. Ne haragudjatok! Jobban odafigyelünk most már! :)) És hamarosan jön a 9. rész, úgy, hogy figyeljétek az oldalt!! :)
Puszi! T. és V.                                             PEACE!!! ;)

8. rész

8. rész

Nem sokáig voltam már ébren. Hamar elaludtam.....

Nem tudom mennyi lehetett az idő amikor valami motoszkálásra felébredtem. Fel lett kapcsolva a villany a fürdőben és akkor megláttam,hogy csak "A" jött haza. Nem ment be a fürdőbe csak egy kis fényt csinált,hogy lásson. Azt a villanyt ami itt van gondolom nem akarta felkapcsolni , nehogy felébresszen(?). Nem akartam, hogy tudja, hogy fent vagyok......akkor tuti minden ok nélkül elkezdene veszekedni. Egy kicsit nyitva hagytam a szemem, hogy lássam mit csinál. Egy darabig csak ide-oda járkált és pakolt valamit. Aztán.......aztán rám nézett ,hogy alszom-e,és miután megbizonyosodott róla, hogy nem vagyok ébren (pedig ugye ébren voltam!!) le.......le......levette a felsőjét (ááá), aztán a........a nadrágját(!!!!)is (áááá)!!!

*Austin

Még szép, hogy tudtam, hogy ébren van. De direkt nem  szóltam, így is láttam, mennyire zavarba jött, amúgy meg direkt vettem le előtte a pólóm. Azért nem vagyok hülye. Észrevettem,hogy zavarba hozom. Chh...mondjuk melyik csajt nem? Ő is csak egy liba a sok közül.

*Naome

Hjajj.....mi  lesz velem? Végem van. De biztos van barátnője, meg amúgy is. Utálom! UTÁLOM! Már akkor is bántott apán keresztül, amikor még nem is ismert. Ismert?Chh......most sem ismer. Befeküdt mellém(!!!)az ágyba! Ááá! Nem merek  elaludni! Mi van ha álmomban akar megölni?Jajj! Bár ha eddig nem bántott talán most sem fog...  És persze most jött rám, hogy wc-re kell mennem. Ezt nem hiszem el!! Fuu....Csak nálam van úgy,hogy akkor jön rám amikor nem kéne,vagy ébredésnél? Mozdulni sem mertem .Éreztem Austine-t ,olyan közel volt hozzám...............De majd BEPISILTEM!Ez így elég vicces de mozdulni sem mertem....jajjj...

*Reggel

Huhh.....hát végül is elaludtam.  Aztán most felkeltem.  Ahha csak az volt a poén, hogy hogy. Egy szál fehérneműben feküdtem,a fejemet "A" vállára hajtva,akin szintén csak egy boxer volt!!  MI A FENE VAN?? Ő már ébren volt és amikor felkeltem,a hajamat simogatta,aztán rám mosolygott.

 - Jó reggelt édes! - hajolt oda hozzám és megcsókolt!!! Mi van?????? Oké azt nem mondom hogy nem élveztem......"

 - Naome! Naome! - szólítgatott valaki, mire felkeltem

 - Mi? Mi van? - néztem körül.

 - Mi a francon mosolyogsz? - kérdezte "A" . Ja.....ahha...szóval álmodtam. És MOSOLYOGTAM! Ááá! De gáz. Amúgy meg mit hittem? Hogy egy ilyen fiú járna velem? Ez tipikus lány monológ,de az én helyzetemben teljesen más. Mi mindenben különbözünk. Belsőleg teljesen mások vagyunk.....,meg úgy minden.

Pl.:   Én:                                             Ő:

        -soha sem követnék el bűnt  -neki ez a szakmája(?!!?)

        -jól nevelt vagyok                    -rosszul nevelt

        - "jó gyerek"                             -rossz gyerek

        -sorolhatnám                            -egy jó ideig

       -nekem vannak céljaim           -neki......ööö....fogalmam sincs, de NEM IS ÉRDEKEL!

       -én lány vagyok                        -ő fiú

Oké! Az utolsó azért nem akkora baj. De nézzek már tükörbe. Ahh.....

 - Ja,hogy......öööööö.....álmodtam valamit..

 - Fantasztikus - mondta unottan és már el is ment...

Hogy hova? Én sem tudom.....A napok így teltek....,míg nem a 4. napon elegem lett. Amikor "A" szokás szerint elment (szokás szerint nem tudom hova) kimentem a szobából, amit egy jó ötletemnek hála "A" nyitva hagyott. De ez hosszú úgy, hogy nem kezdek el erről sztorizgatni. Elég annyi, hogy sikerült és nem zárta be kulccsal. Na szóval ő elment én pedig lassan kinyitottam a szobaajtót. Nem volt itt senki.

Nem voltam tisztában azzal,hogy hol és főleg azzal hogy kikkel vagyok. Lassan lépkedtem a folyosón,sok szoba volt,(10-15).De sehol senki. Aztán egy pillanatra nem figyeltem és a kelletnél kicsit hangosabban léptem.

 - Ezt nem hiszem el - motyogtam

 - Ki az?-  nézett ki egy srác az egyik ajtón.......

7. rész

7. rész Ne haragudjatok, hogy csak most hoztam!!

 Már álmodtam is hasonlót...és most a rémálmaim valóra váltak.......

Az arcomat fürkészte és továbbra sem engedett el én meg még mindig sírtam.

-Na jó!...-kezdte el nagy nehezen - Elhiheted, hogy megvoltunk/megvoltam nélküled is, de nem kell aggódni....úgy sem tart sokáig ez az állapot. - mondta és elnevette magát, aztán kínosan(?) elmosolyodott.  Elengedett és hátat fordított nekem.

-Elmenni meg úgy sem tudsz - nevetett

-Aha...én meg csak úgy megkérdezem, ha megvoltatok nélkülem, akkor még is mi a fra.... - kezdtem és "francot" akartam mondani, de azt ő biztos elég bénának(?) nézné, ezért inkább korrigáltam. 

-....mi a f*szért  hoztatok ide? - fejeztem be, mire megfordult és gúnyosan elröhögte magát.

-Ne beszélj csúnyán, mert amúgy sem szoktál, apuci kislánya. Nem is áll jól. - mondta,de olyan lenézően, hogy fel tudtam volna pofozni. De nem mertem. Hogy is mertem volna? Örültem, hogy még éltem. Már  nem érdekelt, hogy hejes, hogy izmos, hogy.....na! Azon a ponton voltam, hogy legszivesebben megfojtottam volna!

-A! - szóltam neki, mire újra rám nézett.

-Mi van? - kérdezte unottan. Fú de kedves...

-Mi az igazi neved? - kérdeztem és nagyon bátor voltam. Elnevette magát és odajött hozzám, az arcomba hajolt, miközben a szemembe nézett.

-Ahhoz neked semmi közöd. - suttogta

-Húúúú... - mosolyogtam, de meg is bántam. Elröhögte magát, megfogta a karomat és elkezdte kicsavarni.

-Mi a sz*rt akarsz elérni? Ha akarom itt és most megöllek. - mondta még mindig szorítva a kezem. Nagyon fájt. Felszisszentem aztán ezt válaszoltam:

-De nem teszed....úgy ahogy eddig sem tetted igaz? - na erre meglepődött vagy nem tudom. Már nem szorította a kezem csak simán fogta. Nyeltem egy nagyot miközben a szemem könnyes lett, de nem vettem le az övéről. Bátrabb vagyok mint gondoltam. El sem hiszem. Mélyen bele nézett a szemembe.

-Nem félsz? - kérdezte hitetlenül. Egy pár pillanat hatásszünet következett.

-Jobban mint valaha. - suttogtam , mire elengedett. És az igazat mondtam. Minek hazudtam volna?  Azt úgy is észre venné. Hátrált pár lépést, aztán visszafeküdt az ágyra. Én lehajtottam a fejem és próbáltam felfogni a dolgokat, na meg persze megnyugodni.  Nem akartam oda menni hozzá. Nagyon féltem. Volt olyan (ezt még nem említettem) amikor apa vérezve, tele sérüléssel jött haza. sőt olyan is volt, hogy golyót szedtek ki belőle, és egyszer olyan is , hogy majdnem belehalt a sérüléseibe. Sosem értettem ezeket a dolgokat és senki nem válaszolt a kérdéseimre. Egy idő után viszont már belenyugodtam, hogy a szüleim valami nagyon súlyosat titkolnak előlem/előlünk. Ezeknél az eseteknél legtöbbször valami "A"-t emlegetett.  Ez....ez az ember. Ember? Ugyan. Távol van ez attól. Ez egy állat. Csak egy srác. Egy srác, aki már többször majdnem megölte apámat!! Istenem...Borzasztóan remegtem és össze-össze csuklott a térdem. Egy ideje már így álltam, aztán eldöntöttem, hogy inkább leülök. DE! Jól az ágy szélére. Amm...azt hiszem volt ott egy fotel is. Legalább is annak látszott. Amennyi látszott a rajta lévő óriási halom ruhától. Szóval oda nem ültem le. Csak bámultam a TV-t, de ha visszakérdeznének, hogy mit láttam, hát akkor nem tudnék válaszolni. Ugyan is egy szóra nem emlékszem. Gondolkoztam.... "A" egy idő után hirtelen fölállt és szedelőcködni kezdett. Hova megy ez 9-kor? Este? Ah...vagy bulizni, vagy haverhoz.......,vagy barátnőjéhez? Vagy....vagy nem tudom...honnan tudnám? Lehet rabolni megy. :D Ha-ha. Ch...menjen. Minnél több bűnt követ el, annál hamarabb elkapják és akkor én annál hamarabb jutok haza. Csoda, hogy eddig soha nem bukott le. Felvette a dzsekijét (ahww...akkor is nagyon hejes...NEM! Nem! Nem!)

-Majd jövök! Inkább ne csinálj semmit! - mondta gorombán, de én direkt oda sem figyeltem.

-Figyelj már ide b*zmeg! - mondta felemelve a hangját, de még mindig nem figyeltem rá. Erre úgy bepipult, hogy oda jött, megfogta az állam és közelebb húzta az arcom az övéhez.

-Aúú! - nyöszörögtem összeszorítva a szemem. De ő továbbra sem engedett el.

-Ha hozzád beszélek rám figyelsz! Megértetted kiscsillag? - mondta nyugodt, de még is tekintélyt parancsoló hangon.

-Hát ,hogy ne...-dörmögtem.

-Reméltem is. - engedett el és rántott egyet a dzsekijén. És elment....cha! Mint ha hiányozna. Ez egy ÁLLAT!  Megpróbálok nem feleselni, mert abból még baj lehet. Nem sokáig voltam már ébren. Hamar elaludtam.....

6. rész

6. rész!

De igazából, olyan tekintélyt parancsoló volt a hangja, hogy egyből én éreztem magam hibásnak. Felhúztam a lábaimat és átkulcsoltam a kezemmel. Ő felvett egy felsőt aztán elkezdte levenni(!!!) a törölközőt. Tágra nyílt szemekkel néztem rá...aztán hirtelen leesett a törölköző és......és volta rajta boxer....khm....ekkora hülyét mint én!!  Fel vett egy nadrágot, aztán bekapcsolta a TV-t. Még nem mertem megkérdezni, hogy miért hoztak ide. Nem tudom....talán azért , mert féltem a választól? Megfogta a távirányítót, aztán lefeküdt az ágyba mellém, mire én amennyire csak tudtam az ágy szélére húzódtam. Nem igazán érdekelte, hogy ott vagyok. Csak nyomkodta a csatornákat. Kinéztem az ablakon. A nap hét ágra sütött. Szóval már itt vagyok egy ideje, mivel olyan dél körül lehetett. A fiú kapcsolgatta még egy ideig a TV-t , aztán megállapodott egy csatornán. Már majd nem elaludt, amikor megszakították a műsort.

TV:- Megszakítjuk adásunkat! Az FBI egyik emberének a lányát elrabolták. Maynard nem nyilatkozott, de azt biztos forrásból megtudtuk, hogy Maynar szerint, egy régóta keresett rablóbanda "fő rossz fiúja" egy bizonyos "A"  van a dologban. Ráadásul mint megtudtuk, állítólag a fiú még csak nem is nagykorú.  A fiatal lány tegnap este tűnt el és minden bizonnyal elrabolták!

Az....az apa....és mesélt nekem valami "A"-ról, meg sokszor hallottam, hogy mennyi rablásban és 1-2 gyilkosságban(!!) is benne volt. ÚRISTEN! Én és a fiú (most már "A") egyszerre eszméltünk föl. Én felpattantam és az ajtóhoz rohantam, aminek a kilincsét kezdtem rángatni, miközben sírva ordítottam. Aztán megfordultam. "A" gyors léptekkel jött  felém. Nagyon féltem és gyorsan kapkodtam a levegőt. Szó szerint rám tört a pánik. Oldalra kaptam és megfogtam az első kezem közé kerülő tárgyat, ami szerencsémre (hála a jó égnek) egy bicska volt(!!). Kinyitottam és remegő kézzel tartottam magam elé.

-Hagyj engem békén! És engedj el! - mondtam remegő hangon. Kiabálni már nem lettem volna képes. "A" hezitált egy kicsit, aztán kihúzott egy fiókot és elővett egy pisztolyt(!!). Te jó ég!  Ennek hány fegyvere van?? Aztán még ha a többieket is beleszámoljuk...

Felém tartotta.

-Dobd el azt a kést! - utasított. Nem tehettem mást. Eldobtam, mire odalépett hozzám és lerakta a pisztolyt. Hála az égnek! Teljesen közel állt hozzám és úgy éreztem eljött az én időm! Meg akartam ütni először a jobb kezemmel, de még a levegőben elkapta a csuklómat és a fejem fölött a falhoz nyomta. Na most a bal kezemmel próbálkoztam, de azzal is ugyan így tett. Hozzám volt simulva olyan közel álltunk egymáshoz. Az arcunk között is ha volt pár centi. Nagyon bizarr volt és féltem. Ez a fiú tizen akárhány  éves és több bűncselekményt követett el, mint ahány ujjam van. És csak úgy megjegyezném: nem vagyok csonka. Gyorsan gördültek le a könnycseppek az arcomon és jobban féltem mint valaha.

Pedig én nagyon félős vagyok. Féltem már a sötétben, apától , a rossz jegytől....de mik ezek ehhez képest??? Nem akartam a szemébe nézni ezért elfordítottam a fejem. Apa mindig is óvott az ilyenektől. Sőt mindentől. Sokat is beszélt az ilyenekről nekünk, de többször is szóba hozta, hogy valamilyen oknál fogva engem félt a legjobban. Hát ebben jól tippelt. Már kicsi korom óta mindig is megrémesztettek a hasonló történetek mint amibe én most belecsöppentem. Már álmodtam is hasonlót...és most a rémálmaim valóra váltak.......

5. rész

Na! hát itt az 5. rész! (:                                                                                   

Leüljek? Az olyan mint ha otthon érezném magam. Pedig NEM!   Lehet, hogy ez életem eddigi legizgalmasabb, legveszélyesebb helyzete és állítólag izgalomra vágytam,.....hát visszavonom! Mert ez már túlzás! Hát gratulálok Naome! És mégis mit csináljak?  Álljak itt mint valami hülye? Körülnéztem és egy ajtó volt a szobában. Benyitottam és egy kis fürdőszobában találtam magam. Oda mentem a tükörhöz. Úristen!  A sminkem elfolyt a sírástól, és pirosak voltak a szemeim. Hideg vízzel megmostam az arcom, aztán megtöröltem egy törölközőben. Észre vettem egy kis szakadást a ruhámon és éreztem, hogy mindjárt kiesik valami belőle. Megfogtam és észrevettem, hogy.......hogy az a valami a TELEFONOM!! Áááá! Ekkora mázlit! Nyugi, nyugi Naome. Most már minden rendben lesz! Boldogan mentem vissza a fürdőből a szobába és vártam, hogy bekapcsoljon a telefonom. El is indult, de viszont egyből pittyegni kezdett, hogy minnyárt lemerül. Elkezdtem keresni apa számát, de akkor lefagyott vagy nem tudom.

-Gyerünk mááár! - nyavajogtam miközben a körmömmel kopogtattam azt az idióta telefont.

-Na! Mi lesz már?? - kérdeztem...öö...a telefontól. 

-Ezt kérem! - kapta ki a kezemből a mobilt AZ a srác, és zsebre vágta. Ezt nem hiszem el! Hátráltam egy lépést, de mögöttem egyből az ágy  volt, szóval hirtelen leültem, aztán nyeltem egy nagyot. A fiú az egyik szekrényben matatott, amiben volt két széf.  Az egyiket kinyitotta és berakott egy adag pénzt. Tiszta olyan volt mint egy filmben. Azt nem láttam, hogy eredetileg mennyi pénz volt a széfben , de valahonnan sejtem, hogy nem kevés. Aztán a másikat nyitotta ki és berakta...berakta a pisztolyát!! Ááá! Úristen! Levegőért kezdtem el kapkodni és az ágyon egyre arrébb húzódtam, hogy minnél messzebb legyek tőle. Aztán......aztán.......aztán olyasmi történt ,hogy.....na szóval......levette a fejéről a maszkot. Khm......Elkezdte igazgatni a haját, hogy jól álljon, én meg azon a szinten voltam, hogy elájulok. Na kösz! Sötétbarna haja volt, barna szeme.....és khm....eszméletlen helyes volt. .... Aztán rádöbbentem, hogy mennyire bámulom, ezért elkaptam a fejem és az ablakon kezdtem kifelé bámulni.

*"A" szemszöge

Direkt rá sem néztem. Csak bementem a fürdőbe és beálltam a zuhany alá. Ahh....hulla fáradt vagyok és ki*****ott éhes. Nem így terveztem én ezt az egészet......Fuh...na mind egy. Pihenek egyet, mert este átmegyek Rebeca-hoz.

*Naome szemszöge

Zuhanyozik.....oké....DE ÉN MI AZ ISTENT CSINÁLJAK? Könyörgöm mondja már meg valaki, hogy miért vagyok itt. Ez....ez a srác csak nyugodtan sétálgat, mint ha itt sem lennék. Pedig itt vagyok!! HAHÓÓ!! Ahh... Most még Tom-mal is szivesebben lennék mint ezzel az állattal....az egy dolog , hogy hejes....de,....fuh. Úristen! Most esik le! Ki tudja mit akar velem? Lehet, hogy olyasmit? NE! Nem!

-ÚR-I-IS-TEN! - kaptam a szám elé a kezem és felpattantam, aztán az ajtóhoz rohantam, de zárva volt. A fenébe! Körbenéztem a........a kiutat(?) keresve mint valami állat a ketrecben. Elsőnek az  ablak jutott eszembe. Oda is mentem és kinyitottam. Jaaaa....., hogy azt terveztem, hogy majd itt lazán kiszökök? Hát nem. Mivel ez egy emeletes ház és én pont az emeleten vagyok, ez kicsit nehezen ment volna épségben. Kihajoltam az ablakon, hogy "felmérjem" a terepet. Nem volt ismerős. Kicsit sem. Aztán a következő pillanatban hirtelen egy kar öleltle át a derekam hátulról és magához szorítva berántott és bezárta az ablakot, aztán az ágyra lökött.

-Örülnék neki, ha nem próbálnál bármit is csinálni. - mondta eréjesen a srác, de én nem szólaltam meg.....khm....Köpni-nyelni nem tudtam volna abban a pillanatban, ugyan is a fiúra csak egy szál törölköző volt tekerve. És igen! Kockás a hasa!!! Ha-ha! Nyeretem!!! Ide nekem a pontot! Khm.....nem mondok számokat (!!!6!!!) kockája volt!!!! Áááá!! Lesütöttem a szemem. Igazából nem tudom miért, hiszen ők raboltak el és még én szégyeljem el magam?? De igazából olyan tekintélyt parancsoló volt a hangja, hogy egyből én éreztem magam hibásnak. Oké ez így hülyeség, de én akkor így éreztem...

OLVASÓINK!!!!

Sziasztok!

Reméljük tetszik a blog. Figyelmetekbe ajánlom, hogy bárki írhat véleményt!!!  Meg is köszönnénk, ha írnátok. Véleményt, építő kritikát!!!!  Még ma jön az 5. rész, holnap meg természetesen ahogy ígértük a következő is! :)) Puszi!!  T. és V

4. rész

4. rész

(ember?...Ki tudja?....lehet, hogy egy SZÖRNY! Wááá) sikítottam ő meg befogta a számat. 

-Nyugi! Nem foglak bántani. - mondta. Azt hiszem nyugtatni akart. - Én nem...majd más - nevetett fel. Oké....nem nyugtatni akart. Amennyire hangosan csak tudtam a kezétől sikítottam és el akartam menekülni. (Bár fogalmam sincs,  hogy hova, mivel egy kocsiban ültem), de lefogott. Baromi erősen. Nem tudtam mit tenni. Megérkeztünk ööö....fogalmam sincs, hogy hova. Egyáltalán mióta vagyunk úton? Lehet, hogy már nem is vagyok New York-ban? (Igen, ott élek) Ezt nem hiszem el!

-Gyere! - fogtak meg két oldalról ketten, aztán kiráncigáltak az autóból, utána pedig bevittek egy házba. Egy nagy házba. Sok szoba volt benne és egy nagy nappali. Ott megálltunk. Rettenetesen féltem.

-Mi a francot akartok? - kérdeztem rémülten

-B*zmeg ez nem ért a szóból? - kérdezte az egyik egy másiktól. - Mondom KUSS! Csak akkor szólalj meg ha kérdeznek! Vágod? - ordított az arcomba, aztán levették a maszkokat magukról. ( Na ezek nem olyan farsangi álarcok...az vicces lenne) De hisz ezek kb. egy idősek velem (oké kicsit idősebbek de akkor is) Úristen! Ilyen fiatalon....miért csinálnak ilyesmit? Ajtónyitódást hallottam a hátam mögül.

-"A"! Itt van. - mondta valaki valakinek, aki a hátam mögött egyre gyorsabb képtekkel közeledett, aztán valaki hátulról belemarkolt a hajamba és húzni kezdte, miközben egy....egy PISZTOLYT???? nyomott a homlokomhoz. Sikítottam.

-Menjetek ki! - utasította a többit, mire azok úgy tettek ahogy mondott.

-Te lennél az? - mondta halkan - Te lennél az? - ismételte hangosabban, miközben egy nagyot rántotta a hajamon én pedig sikítottam és sírni kezdtem.

-Ne-hem tudom mi-hit csináltam és, hogy mit akartok. - bőgtem, mire a srác maga felé fordított egy erélyes mozdulattal, és azt.....azt hiszem meg akart ütni, de a keze félúton megállt. Nem tudtam letörölni a könnyeimet, amik csak úgy potyogtak. Ott álltam egy ismeretlen házban, egy ismeretlen helyen, csupa ismeretlennel akik azt sem tudom, hogy mit akarnak! A fiún ugyan olyan maszk volt, mint a többin az előbb. Fekete trikót viselt, fekete nadrággal. Izmos volt, de nem az a kigyúrt állat fajta (az szerintem már gusztustalan). A trikójának nagy dekoltázsa volt (fiúknál is így hívják? Dekoltázs? Vagy csak én vagyok ilyen hülye? Én fiút még szinte csak ingben láttam, hála életem azon tényezőinek amiket már említettem) , amitől látszott, hogy mellizma is van....., uhh...biztos kockás a hasa is.....ÚRISTEN! Ott álltam és nekem komolyan ilyen gondoltataim voltak? Nem vagyok normális...Végig nézett rajtam szépen lassan, miközben továbbra sem engedett el.

*"A"

Mint valami hirtelen ütés amire az ember nem számít. Mi a szar ez? Csak néztem ahogyan a könnycseppek legördülnek az arcán...és nem akartam őt bántani....Egy pillanat! MI VAN? Mi a f*szt beszélek? Esküszöm megőrültem. Milyen drogot szívtam mostanában? Pff....vagy én ezt nem értem....mind egy.

*Naome

-Vigyétek be a szobába! - lökött rajtam egyet(!). Azt még hozzátenném, hogy a keze nem csak izmos volt, de volt rajta 1-2 tetkó.

                                (ez nem pont "A" keze....olyan tetkót képzeltek rá amilyet akartok :D)

Megfogtak két oldalról (újra) és rángatva vittek (újra) nem tudom. hogy hova (és újra)...Attól függetlenül , hogy felkeltette a figyelmemet, az a......az a nem tudom ki, na szóval attól függetlenül még mindig rettegtem, hogy mit akarhatnak. Sőt! Azt hittem ott helyben összeesek úgy remegtem. Kinyitottak előttem egy ajtót, aztán belöktek rajta.....és bezártak. Csodás! Olyan volt mint egy átlagos fiú szoba (látszólag). Nem túl nagy, de ha egy személy lakik itt, annak pont jó. Viszont az feltűnt ,hogy csak egy ágy van. Egy darab 2 személyes. Úristen! És....és ha minden igaz itt kéne  aludnom ha nem bántanak?? És....de ez a szoba valakié, szóval nem egyedül alszom itt.....

3. rész

3. rész

Kik ezek? Szörnyen megijedtem. Mit csináljak? Szóljak apáéknak? Végül is nem mentem szólni senkinek. Nyilván csak véletlen álltak meg pont itt pont most...ugye? Bementem a szobámba és ledőltem az ágyra.

-Húú....-sóhajtottam, elővettem a telefonom és bedugtam a fülhallgatót. Elindítottam egy zenét. Közben még mindig azon az autón gondolkoztam. Motoszkálást hallottam kintről. Mi ez??  Nyugi! Nyugi Naome! Biztos csak a kutya. Hallgattam a zenét, már szinte elaludtam, amikor hirtelen egy kéz lefogott és a szememre tett valaki valamit. Kiesett a füles a fülemből, de a telefonom a kezemben maradt. Sikítottam, de akkor befogta valaki a számat.

-Kussoljál! - suttogta egy ismeretlen hang a fülembe erőteljesen, miközben valamit a fejemhez szorított - Vagy itt és most lőlek le! - folytatta, bennem meg olyan halálfélelem lett, hogy azt hittem elájulok. Körülöttem hallottam, hogy rámolnak és kutakodnak....utána minden elsötétült.

* 2 órával ez előtt...."A" szemszöge

Ott álltunk a ház nappalijában.

-Akkor tudjátok a tervet? - kérdeztem

-Minden megvan. - válaszolta Patrick 

-Oké. Azért összefoglalva még egyszer. Annyi, hogy  bejuttok, úgy , hogy ne vegyen észre senki , elhozzátok, de senki ne kövessen! Kisebb értékeket is hozhattok. Nem érdekel igazából. Csak ő legyen meg!

-Rendben.

-És bármi történik,.....élve akarom! Én akarok végezni vele!

-De most miért? A lényeg, hogy meghaljon és így bosszút állj apádért, akit megölt az ő apja....nem? - kérdezte Peter , mire teljesen felment a pumpám. A nyakánál fogva a falnak nyomtam és már majdnem megfojtottam.  Megállt a levegő a szobában és mindenki csak azt figyelte, hogy mi történik.

-Ha azt mondom én akarom megölni, akkor én fogom megölni! Elég érthető voltam? - mondtam már majdnem suttogva. Olyan gyűlöletet érzek az egész Maynard család iránt amit nem nagyon tudok magamba fojtani és mivel még nem tudtam kárt tenni annak a szemétláda Maynard-nek az életében addig csak máson/másokon tudom levezetni ezt a feszültséget és gyűlöletet.  Nem baj. Nem sokára már jobb lesz. Ha végre meglesz annak a rohadéknak az 1. "szemefénye", gondolkodás nélkül fogok bosszút állni. Szerencsétlen nem tehet semmiről......de sajnos ez engem nem hat meg. Elengedtem Peter nyakát aki fuldokolva kapkodott a levegő után. 

-Akkor világos?

-Világos - vágták rá

-Rendben. Mire visszaértek már én is itthon leszek.

-Oké. gyerünk. - mondta Patrick, felhúzták a fejükre a maszkot és elindultak...

*Naome

Aúú....Úgy fáj a fejem. Mi?? Nem álmodtam? Úristen! Hol vagyok?? Nem látok semmit!! Mi a fene van? Lekaptam a fejemről a......a nem tudom mit, de a lényeg, hogy most már látok.

-Mi a fene folyik itt??? - kérdeztem és majd elájultam úgy féltem

-Fogd be a szádat! - jött oda hozzám egy fekete ruhás alak. Nem láttam az arcát, de a többinek sem. Sokan voltak. Levegőért kapkodtam és próbáltam visszafojtani a sírást.

-Engedjetek EL! - ordítottam

-Kuss! - kiálltott rám ugyan az az alak aki az előbb.

-NEEEEM! - sikítottam és négykézláb az ablakhoz másztam amit valami rongy takart el. Lerántottam és láttam, hogy megyünk. Aha. Szóval most abban az autóban ülök amitől annyira megijedtem. És csak én lehettem ilyen hülye, hogy nem szóltam apáéknak!

-Hülye liba! - vetődött rám a fekete ruhás ember (ember? ki tudja....lehet, hogy egy SZÖRNY! WÁÁÁ) , mire sikítottam ő meg befogta a számat....

2. rész

2. rész

-Ó! Nézd csak Naome! Megjöttek Tom-ék! - virult anyu. Oh te jó ég! Ne ne ne! Az egész Smith família odajött hozzánk. Köszöntek, apu és Mr. Smith kezet fogtak...

-Na jó gyerekek! Mi nem is zavarunk! - mondta Mrs. Smith és elmentek anyuékkal. Én meg ott maradtam....Tom-mal!  Ennél még az is jobb lett volna, ha egyedül maradok!! Üzenem azoknak akik így jártak!  Bármit  megtennék, hogy cserélhessek most veletek! I LOVE ALONE!...na jó...megint túlzásokba esek. De azért gondolhat.....

-Van kedved sétálni? - szakította félbe Tom a gondolataimat kedvesen mosolyogva.

-Ööö...persze. - mondtam, mire megfogta a kezem és rákulcsolta az ujjait. Magamra erőltettem egy mosolyt és elindultunk a hátsókert felé. Szeretek itt lenni, akár órákon keresztül is. Csak leülök egy padra, zenét hallgatok, olvasok...

A kertünk

Csak sétáltunk és sétáltunk szótlanul. Végül Tom törte meg a csöndet.

-Nagyon csinos vagy.

-Köszönöm szépen. -  csak szépen illedelmesen Naome!

-Nem fázol? - kérdezte - Mert szívesen odaadom a....

- Ne! Nem....nem kell köszönöm. Jó idő van.

-Rendben. - ült le egy padra én pedig nem nagyon szorosan mellé. 

-Khm..van egy kis gond a holnapi programunkkal..-húzódott közelebb (ezt a "programot" korábban már említettem). 

-Igen? - néztem rá - Micsoda? - érdeklődtem "csalódottan". Látszólag kicsit félve, de folytatta.

-El kell halasztanunk egy fontos iskolai felvételis izé miatt. - magyarázta

-Milyen felvételi? Hiszen még csak 10. év vége lesz. - értetlenkedtem.

-Khm..igen. Ha minden jól megy akkor átvesznek a te iskoládba.- HOGY MI VAN??? Na ne szórakozzanak velem! Ne! Ne! Ne!  Mi az, hogy még egy suliba is fogunk járni?? Tévedtem...nem tudok belenyugodni..

-Apukád úgy gondolta, hogy így....- kezdte, de akaratom ellenére is, de félbeszakítottam egy halk lesajnáló nevetéssel.

-Hát persze.....-motyogtam

-Nem örülsz? - nézett rám csodálkozva, de egy kicsit csalódottan is

-De.....de igen....-próbáltam normális pofát vágni, ami nagy meglepődésemre nem ment könnyen.

-Akkor jó - könnyebbült meg, elmosolyodott  és végigsimította az arcom, aztán gyengéden közelebb húzott magához és megcsókolt. Visszacsókoltam, de nem jött igazán szívből..Vége lett, ő pedig lassan kinyitotta a szemét.

-Gyere! - álltam fel és visszamentünk apáékhoz. Még mindig sokkos állapotban voltam..

-Naome! Miért vagy ilyen sápadt?? - ilyedt meg anya.

-Ööö...megyek és megmosom az arcom..-indultam befelé.

-Jól van szívem. - simította meg a hátam. Felmentem a szobámba. Ahh...végre csönd és nyugalom. Elegem van mindenből. Nem akarok összeveszni apáékkal, nem akarom megrontani a barátságot Smith-ékkel, nem akarok fájdalma okozni Tomnak...Miért rajtam csattan minden? A fürdőszobában megmostam az arcom, aztán csak néztem a tükörképemet....Az egész életem egy nagy semmi. Nincs senki akivel őszintén beszélhetnék, aki megért engem. Nem szoktam szórakozni..semmi...ahh..le kell feküdnöm. Nagyon fáj a fejem. Visszaindultam a szobámba, de megláttam valamit az ablakból. Egy nagy fekete kocsi állt az ablak alatt (oké ez így nem furcsa mivel egy csomó ember jött ma hozzánk autóval.....de ez más). Körülötte fekete ruhás alakok álltak. Nem láttam az arcukat. Kik ezek? Szörnyen megijedtem. Mit csináljak? Szóljak apáéknak?.....

1. rész

1. rész

*Naome

Suli, rengeteg tanulnivaló, barátok, fiúk,.....pfff..bulik?  Vagy inkább az utóbbik helyett inkább csak elegáns kertipartik a hatalmas villánkban, ahol egy csomó olyan embernek kell mesélnem unalmas életemről akiket még csak nem is ismerek, viszont állítólag fontos emberek apa munkájában. Apa.....hmm...apa mindig is titokzatos volt. Azt viszont tudom, hogy nagyon befolyásos ember, ezért nem tehetek/mondhatok akármit, mert azzal "lejáratom" őt, meg az egész családunkat. Anya...hjaj..anya játsza  a szépséges, kedves, szerény, már-már túl tökéletes feleséget, és ezzel egyben jó anya is próbál lenni. Mint ha nem lenne más dolga csak az, hogy apámnak megfeleljen. Felnézek rá, mert én nem bírnék így élni. Azt is csodálom, hogy így, eddig kibírtam. Van még egy öcsém is. Szörnyű egy gyerek. Nem vagyunk nagyon jóban, bár ez szerintem minden testvérpárral így van. Viszont ettől függetlenül....szeretjük egymást. IGEN! Kimondtam :) Zack (az öcsém) 7 éves, és úgy ahogy én a legjobb/legdrágább/legunalmasabb suliba járunk. Apropó kertiparti. Most is egy kertiparti közepén vagyunk. A szép kis koktélruhámban csak bámulok ki a fejemből és nézem a pezsgőspoharakat tartó embereket, akik elegáns ruhában elcseverésznek. Néha hozzám szólnak, néha érdekel amit kérdeznek....na jó. Soha sem érdekel.  Nem is figyeltem, csak bambultam amikor apa a kelleténél kicsit nagyobbat köhhintett, jelezve, hogy hozzám beszélnek és nyilván várják a válaszom.

-Bocsánat.-mondtam

-....Szóval Naome! Mi a helyzet most a fiúkkal? Ebben a korban jön az első szerelem. Milyen jó dolog is az. - magyarázottt nekem egy nő. De ki a fene ez? És ha nem ismerem honnan tudja a nevem? Honnan tudja mindenki a nevem? Apámmal mindig csak rólam beszélnek vagy mi?? Apa elmosolyodott és helyettem(!!!)  válaszolt. Most őszintén....akkor miért kell itt lennem? Bár..hol máshol lennék? Nincs egy barátom sem. A suliban mindenki utál, vagy szebben inkább csak nem szeret, mert beképzeltnek tartanak.

-Nos, Naome-nek most van egy udvarlója, Smith bíró úr fia, Thomas, akit én szemeltem ki már nagyon kicsi korában sz én virágszálamnak. - bazsajgott apa. Apropó, Tom! Kedves srác és nem is csúnya....,de nincs meg az a szikra....nem érzek iránta semmit. Jó...mint ha olyan sokat tudnék a szerelemről...2 hónapja "járunk" Tom-mal. Ráadásul apa(!) hozta nekem haza. Jó ez így nem teljesen igaz, de Tom apukája és az én apám nagyon jó barátok és már kicsi korunktól kezdve szoktattak minket egymáshoz, és nyilván eltervezték, hogy egyszer össze is házasodunk, én szülök pár szép gyereket....blablabla. Ez mind szép és jó, de ne tervezze meg más az életemet! Ezt a hülyeséget. Miért nem választhatok én?  Olyat akit szeretek is és ő is viszont szeret? Jó. Tom érez irántam valamit, ezzel tisztában vagyok, de én bármennyire is akarom: semmi. Hejes, szőkés barna...de akkor is.  Nem érzek semmit ha rá gondolok, ha rám mosolyog, ha hozzám ér, ha megcsókol...bár az nem túl gyakran fordul elő, mivel általában , ha átjön, akkor jön az egész családja és olyankor inkább csak közösen vacsorázunk. Bár most apa kitalálta, hogy csak ő jöjjön át, ráadásul apáék el is mennek majd itthonról, hogy kettesben legyünk és jobban megismerjük egymást. Na ne értsetek félre! Apa igen is félt a fiúktól! Nem is engedte, hogy barátom legyen. Tom-ot pedig olyan régóta ismeri, hát már születése óta, hogy maximálisan megbízik benne. Többször felhoztam már neki , hogy én nem akarok Tom-mal lenni, de abból mindig vita lett és persze mindig az van amit apa mond. Úgy, hogy igyekszem belenyugodni.

-Ó! Nézd csak Naome! Megjöttek Tom-ék - virult anyu.

Naome ruhája

Előszó....

Sziasztok!

Ez a blog egy 16 éves lányról, Naome-ről  szól.  Naome-nak az apja egy nagyon befolyásos ember és egy rabló/gyilkos bandát üldöz már évek óta. A banda "kapitánya" akit csak "A"-nak ismer mindenki, bosszút akar állni apjáért, aki szintén ilyen bandában volt, de Naome apja megölte. "A" bosszút szervez amiben Naome a célpont, de nem minden úgy sül el ahogy eltervezte....

Ez a blog nem egy egyszerű kamasz lány szokványos életét meséli el....ez más. Jó szórakozást! :)) Reméljük tetszik! :))  T. és V.